Szocska Ábel apostoli kormányzó szentbeszéde elején felhívta a hívek figyelmét: ne a világ által kínált, jólétet szolgáló, de mulandó dolgokban keressük boldogságunkat. „Jézus Krisztus világosan elmondta, nem is egy, hanem nyolc pontban, Máté evangéliumának ötödik fejezetében, mi a boldogságunk titka – mutatott rá. – Mennyire nem hiszünk neki, milyen sokszor máshol keressük a boldogságot! Hiszen hányan gondolunk arra, hogy a boldogság forrása lehet, amikor sírunk, amikor éhezünk, amikor üldözést szenvedünk…”

Szocska Ábel ezután egy felmérés eredményére hívta fel a figyelmet. Különböző élethelyzetű embereket kérdeztek arról, mit tartanak a boldogság forrásának. A kutatás megmutatta, hogy bármilyen is az életminősége valakinek, a család, a barátok és a hit a boldogság három legfontosabb forrása. A kormányzó prédikációjában a három értékről elmélkedett. „Elmondhatjuk, hogy az a jó család, amely Krisztushoz vezet, az a jó barát, aki Krisztushoz vezet, és az a helyes hit, ami Krisztushoz vezet” – összegezte Szocska Ábel.

A Krisztus-hívők egységéért mondott ökumenikus imádságnak január 18-án és 19-én a Szent Miklós görög katolikus székesegyház adott otthont Nyíregyházán.

Az imahét mottójából (2Kor 5,14–20) alapján, illetve Szent Pál egy másik gondolatából kiindulva – „Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van” (Fil 3,13) – Gaál Sándor református esperes tartott elmélkedést január 18-án.

Mikor Pál apostol mérlegre teszi múltját, levonja a következtetést: a régi elmúlt, és azt elfelejtve megy tovább. Ez az elhatározás kihagyhatatlan keresztény hitünkből és ökumenikus törekvésünkből – hangsúlyozta Gaál Sándor. – Ha ez az egészséges felejtés nincs meg, akkor nincs pálfordulás, csupán Saul-féle köpönyegforgatás van.

A kereszténységünk erőnléte függ ettől – mondta az esperes. – Amikor Isten megfordítja az életünket, egyértelműen „jelentkezik be” nálunk, és egyértelmű válaszadást is kér tőlünk. Az életünkben megjelenő Istent nem lehet megvárakoztatni. Pálnak „karrierje csúcsán” jelenik meg Isten, hogy az igaz életpályára állítsa. Lóhátra ült, hogy üldözze Krisztus követőit, és ekkor emeli le onnan maga Jézus. Pál pedig megteszi azt, amit később meg is fogalmaz: „elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van”.

A bűnt meg kell nevezni, fel kell vállalni – buzdított Gaál Sándor. – Ki kell mondani, ha eddig rossz irányba haladt az életem, vagy ha jó irányba haladt is, elhajlottam bizonyos dolgokban. Ehhez bátorság kell, de ezután már meg tudok majd fordulni – nem a magam érdeméből, hanem egyedül Krisztus kegyelméből, aki miatt és által keresztények vagyunk. Nincs görög katolikus, református, vagy evangélikus, római katolikus, baptista vagy bármely felekezeti érdek, egyedül Krisztus kegyelme van. Ez a magyarázata, hogy egyáltalán „bemerészkedünk” egymás templomaiba.

A kegyelem befogadása azt jelenti, hogy szakítunk azzal, ami Krisztus előtti volt életünkben, amit az apostol nagyon markánsan kárnak és szemétnek nevez. A múltat elfelejtjük, és elmegyünk amellett, ami eddig fontos volt. Ilyen mértékadó kereszténységre van szüksége a mai világnak. A mértéket azonban nem mi adjuk, hanem Krisztus. Legyünk bátrak! Legyünk nagyon bátrak, amikor kimegyünk a templomból, mert itt könnyű annak lenni. De az ajtón kívül kell igazán bátornak lennünk, és kint kell megmutatni az embereknek, hogy a régi elmúlt, és új jött létre bennünk. A bátorság, ami Isten ajándéka, legyen jellemzője keresztény életünknek! – zárta elmélkedését Gaál Sándor református esperes.