Jó ideig nem vettem észre. A hatalmas belső teret nézegettem, a még restaurálásra váró, patinás bútorzatot, a lelógó történelmi zászlókat és azokat a nagyméretű pointilista, vagy helyenként annak ható vásznakat, amelyeket egy Franciaországból hazatért román festő állított ki. A besztercei evangélikus templom lenyűgöző méretei mellett az ember amúgy is nehezen vesz észre egy amolyan A4-es méretű, a hosszabbik oldalánál szegre felakasztott keretet, amelyben üveglap alatt egy rövid szöveg lapul, sok-sok aláírással.

Mindenekelőtt ez utóbbiak tűntek fel, és közelebb lépve vettem észre, hogy ott sorakozik majd valamennyi erdélyi történelmi egyház pecsétje és vezetőjének vagy személyes megbízottjának neve és kézjegye. Amit pedig románok, németek, magyarok, pontosabban ortodox, görög katolikus, evangélikus, református, katolikus egyházi vezetők egyházaik, azaz híveik nevében aláírtak, nem volt más, mint a 2013. augusztus 25-én, a templom felszentelésének 450. évfordulóján elfogadott, alig több mint tízsoros Besztercei Kiáltvány, amelyet sem akkor, sem azóta nem sokat emlegetnek, pedig gondolatiságánál és megfontoltságánál fogva megérdemelte volna és megérdemelné éppen az ellenkezőjét. Lefényképeztem a román nyelvű szöveget és magyarul, nem szó szerint, összegzem annak néhány gondolatát.

A kereszténység alapvető értékei alapján, a jóhiszeműség jegyében, fenntartjuk a szabad véleménynyilvánítás jogát. Küzdeni fogunk multikulturális, több etnikumú és több vallású jellegünk megőrzéséért. Úgy vélekedünk, hogy a másság és a tolerancia tiszteletben tartása olyan igazi, ökumenikus párbeszédhez vezet, amely közösségeink hasznára van. A mai bonyolult és állandó változásnak kitett világban az Isten szeretete és a hozzánk közelállók tisztelete azok a vezérelvek, amelyeket be kell tartanunk. Krisztus nevében szeressük felebarátainkat úgy, mint önmagunkat, hagyjuk örökségül az elkövetkező nemzedékeknek a keresztényi szeretet egységében megnyilvánuló sokszínűséget.

A teljes cikk a maszol.ro oldalon olvasható.