Olyan módszerrel igyekeznek megtalálni és megtartani a híveket, amely az országos miszszióban is alkalmazható: presbitériumuk tagjai például két-három családért imádkoznak, és személyesen is tartják velük a kapcsolatot. Általában is a személyes kapcsolatokban hisznek, ugyanakkor – élve a korszerű technológia lehetőségeivel – minden alkalomról hírlevélben is értesítik a gyülekezeti tagokat, megújított internetes honlapjukra (www.rsee.hu) pedig fényképeket, filmeket tesznek fel, hogy bemutassák az élő közösséget. A következőkben az Evangélikus Élet olvasói számára készített beszámolójukat közöljük.

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt…” (Fil 4,4–6) 

Gyászkönyv

Tapasztalatunk, hogy a temetési szolgálatok után a gyászoló családok szívesen maradnak gyülekezetünk közösségében. Különleges missziói területe ez az egyházaknak, a Rákosszentmihály–Sashalmi Egyházközség lelkészének tollából ezért is született meg múlt év őszén a Veled vagyok, fogom a kezed! című, gyászolóknak szóló könyv, amelyhez – „hangoskönyvként” – CD-melléklet is készült.

Társasjáték

Ősszel „Játék öröme” napot tartottunk, és négy generáció próbálhatta ki Dobó Bobó társasjátékunkat, amely az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával készült el. A társasjáték különlegessége az érzelemkártya-sorozat (minden kártyán egy érzelmet megjelenítő arc látható). Sokakat meglepett, hogy a férfiak is készek megosztani az érzéseiket. Az talán kevésbé meglepő, hogy örömmel játsszák idős testvérek is, ám kiderült, hogy még az autista gyermekek számára is megfelelő; közelebb hozta egymáshoz a jegyesoktatásra járókat, a női kör pedig immár szinte tréningszerűen használja. A társasjátékról film is készült egyházunk országos irodája gyülekezeti és missziói osztályának két régi tagja, Börönte Márta és Tagai Péter jóvoltából.

Meghallgatjuk a másik embert

Megőrizve az evangélikus istentiszteletek hagyományos kereteit, a tanév folyamán havonta egyszer „varázslatos istentiszteletet” tartunk. A varázslatos nevet azért kapta ez az alkalom, mert az élet különleges pillanatainak tartjuk, amikor meg tudunk nyílni egymásnak, akár teljesen ismeretlenként. Az együttérzés öröme közösségmegtartó, közösségformáló. Az igehirdetés végéhez kapcsolódva – az imádság előtt – négy-hat fős csoportokban beszélgetünk az aktuális igéről, és a csoport vezetője a Csendes percek áhítatoskönyvből olvas fel egy történetet, amelyet a csoport tagjai az előre elkészített kérdések mentén elemeznek. A gyülekezeti tagok ezekben a párbeszédekben jobban megismerik és megértik egymást. Szorosabb kapcsolatok, barátságok szövődnek. S mert a gyülekezeti tagok meghallgatásra találnak, szívesebben és gyakrabban jönnek el ismét. Előttünk van Dietrich Bonhoeffer üzenete is: a legnagyobb, amit adhatunk egymásnak – írta a mártír német evangé- likus teológus, lelkész –, hogy meghallgatjuk a másikat.

Tanévzáró és piteverseny

Csillaggyertyafény Alapítványunk minden tanév végén megrendezi a „Főzőcske, de boldogan” programját a gyülekezeti teremben. A sütés-főzés öröme összehozza a családtagokat, barátokat. A konyhában elindul a párbeszéd szívtől szívig. A családi versenyen értékes díjak találnak gazdára, idén Rónai Ferencné Ágnes fazekas presbiter testvérünk által készített kerámia sütőtálakat lehetett nyerni. Izgatottan álltunk meg a „Vegán vagány”, a „Brumi kedvence”, az „S. P. N. T.”, a „Május kincse” és a „Napitesütötte Toszkána” piték előtt. Nemcsak a dí- jazottak, minden induló kapott ajándékot, a sok vendég által hozott salátákból, fasírtokból, süteményekből és gyümölcsökből pedig szeretetvendégséget tartottunk.

Luther-keksz

A Luther-évfordulóra megálmodtuk és megalkottuk a gyülekezet újabb „kincsét”, a sütipecsétet, amely gyönyörű szimbólumunkat, a Luther-rózsát nyomtatja süteménytésztára. Bármilyen linzer- vagy keksztésztát lehet vele díszíteni, a Lutherrózsás korongok testnek-léleknek örömöt szereznek. A tanévzáró hálaadó istentiszteleten mindenki kapott egy becsomagolt Luther-kekszet ajándékba.

Isten virágoskertje

A hálaadó istentisztelet után különleges módon díszítettük fel templomunkat. Egy széles papírtekercsre üres virágszárakat ragasztottunk, minden résztvevő festékbe nyomta a tenyerét, és a sok színes tenyérvirág felkerült a virágszárakra. A levelekre a neveket is felírtuk. Így vált az üres mező színes kertté. Templomunk homlokzatára rögzítettük a virágmezőplakátot, így hetekig csodálhatják majd az erre járók. Kapunkon az „Élő gyülekezet” felirat és egy gyönyörű, Istenről szóló idézet olvasható Balkay László dalnoktól, amely így szól: „Én majd egy fűszálat növesztek a kert sarkából, olyan hosszút, hogy elérhessen hozzád…” Útravalóul a vers folytatását küldi gyülekezetünk szeretettel: „… és majd a fűszál odasúgja: ne félj, várok rád a fűszál másik végén.”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 27. számában jelent meg, 2016. július 10-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.