Ez a koncert titokban szerveződött. Sokakhoz eljutott a hívás, és felemelő volt látni, mennyien mozdultak meg közelről és távolról. A hívó szó pedig ez volt: Prőhle Henrik, a tanár úr – fuvolisták generációinak, több mint negyven muzsikusnak a mestere – nyolcvanéves!

Amikor igazán lényeges történik az életünkben, sokszor csak dadogunk, banális szavakkal próbáljuk megfogalmazni azt, ami a nyelvi kifejezés fölött áll. Ezt a találkozást valóban a szeretet hozta létre. Az a szeretet, amely Prőhle Henrikből az elmúlt évtizedekben minden tanítványa felé sugárzott, most megsokszorozva töltötte be a termet. A hangverseny ötletgazdája Somogyvári Csilla volt, aki az Operaházban szólamtársa lehetett a tanár úrnak; a „titokban szervezés” kitöltötte a család elmúlt fél évét.

Az este házigazdája, Antal Mátyás – negyedszázadig a Nemzeti énekkar karnagya – elmondta, hogy rövid ideig ő is volt Prőhle-növendék. A Zeneakadémia rektora, Vigh Andrea a protokollt félretéve személyes hangon köszöntötte az ünnepeltet. Kezdésként Zsuzsa nagymama betanításában, a hét unokára hangszerelve csendült fel a „boldog születésnapot”.

A kétórás hangverseny műsora olyan színes volt, mint amilyen változatos a tanítványok serege. A fuvola tanszak alapítója, Burose Adolf éppúgy szerepelt a szerzők között, mint a tragikusan korán eltávozott pályatárs, Gyöngyössy Zoltán. Fülep Márk hangszeresként, zeneszerző- ként és átiratok készítőjeként is bemutatkozott.

A szintén idén nyolcvanéves Fekete Győr István annak idején Prőhle Henriknek ajánlotta Három duóját. A hangversenyen Ittzés Gergely és Kancsár Veronika szólaltatta meg ebből a második darabot. A Melódia Gluck Orfeusz és Euridiké című operájából olyannyira közismert, hogy az elcsépeltté válás fenyegeti. Most úgy áradt a dallam Móré Irén – a Nemzeti Filharmonikusok tagja – fuvolájából és lelkéből, mintha akkor született volna, és mindenki a saját vágyait érezhette megelevenedni benne.

Drahos Béla és Madaras Gergely – a két fuvolás-karmester – Bartók Béla 44 duójából játszott részleteket (Madaras Franciaország és Brazília között erre az egy napra jött haza). Igazi meglepetésként Adorján András, a jó barát is megérkezett Münchenből. Az utolsó műben pedig tizennyolcan álltak a színpadon, hogy előadják egy Bach-korál fuvolaátiratát. De előtte még Hafenscher Károly, a család lelkész barátja szólt az ünnepelthez, a hangszer csövének életre keltését és az Isten teremtő leheletét párhuzamba állítva.

Mi a titka annak a kisugárzásnak, amely évtizedek után is repülőre ültet tanítványokat, és megtölt egy koncerttermet? Lényegre törő egyszerűséggel fogalmazta meg ezt Móré Irén június 10-én délelőtt, a Bartók rádió születésnapi beszélgetésében: az elfogadás és a hűség.

Elfogadás – teljes nyitottság a különböző személyiségekre a tanítás folyamán. Hűség a hitéhez – Prőhle Henrik a kelenföldi evangélikus gyülekezet rendíthetetlen tagja. Hűség a zenéhez – vallomása szerint Bach a-moll partitájának Sarabande tétele az ő névjegye. És hűség a feleségéhez – június 24-én lesznek ötvenöt éves házasok. Isten éltesse őket!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 25. számában jelent meg, 2016. június 26-án. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.