A földrengés leírását Ecsedi Gábor református lelkész kéziratos időjárási feljegyzéseiben így találjuk: „1834. október 15-én reggeli 8 órára 35, mikor nagyon érezhető földingás volt, jött a zökkenő ingás itten északról-délre, az ágyból az embert majd kilökte és azokat, kiknek nyoszojájok oldalra esett észak felé, ki is vetette, mikor a mozgást észlelvén ki akartak kelni s a zökkenés elől ki nem ugorhattak. Volt ez itten körülbelül mindenütt ugyanazon időben és némely épületekben hasadást okozott. Tartott valami 5 másodminutumig, az első zökkenés kisebb, a második nagyobb volt és a mozgás előtt s alatta az ébren lévőkbe nagy gyomorémelygést okozott. Sokan észleltek már reggel 4 óra tájban is egy gyenge mozgást, de álomban lévén, nem bátorkodtak földmozgásnak magyarázni. Utána egyéb nem volt erős szélnél.”

Az evangélikus templomot néhány hónappal korábban, június 29-én, Péter-Pál napján avatták fel. A földrengést kedvezőtlen előjelnek tartották a csabaiak, akiknek a szívükhöz nőtt a nagy templommal szemben álló kisebb istenháza, és nem nagyon bíztak a hatalmas új épületben. Haan Lajos így írt erről: „A’ köznépben valóban meg van az a’ félelem, hogy ez a templom valaha öszve fog dőlni, sőt sokan éppen a’ félelemből valóban nem is mernek abba menni. Emlékszem még jól gyerekkoromból, hogy a’ felső chorusrol egy ködmön leesvén a’ falakon végig zuhogott. Ekkor valaki elkiáltotta magát, hogy dűl a templom. Nem kellett több a’ népnek, nyakrafőre rohant ki, s nem maradt senki bent a’ papokon kívül, még szerencse, hogy valakit agyon nem gázoltak. Már mióta én vagyok itt pap, szinte kétszer történt, hogy éppen midőn prédikáltam, egy koldust a nyavalya kezdett törni, s a nép azt hívén, hogy a templom dől, fele hallgatóimnak kirohant a’ templomból.”

Ezért kelthetett pánikot az 1852. februári földrengés, amelyről a Magyar Hírlap Gerendási nevű levelezője így tudósított: „A lakokban az ajtók és bútorok rögtöni megmozdulása, a földnek lábaink alatti ingadozása, a Körös partján a haboknak kifelé kicsapódása nem soká hagya bennünket kételkedni, miszerint ez földrengés. Lehetetlen volt azonnal az 1834-ki nagy földrázkódásra nem gondolnunk, mely a helybeli evang. roppant egyházat megingatá, hogy az ez által rajta támadt repedés annak használatát több hónapra veszélyessé tevé. A mostani gyönge rezdülés következtében mindenki futott ki a szabadba, ki csak futhatott […]. Az említett templom falai egy kissé, alig észrevehetőleg ismét megrepedeztek ugyan, azonban mégsem annyira, hogy komolyabb következményektől tartani lehetne.”

A földrengések ezután sem szüneteltek. 1866. március 16-án már az évi negyedik földrengést regisztrálták a csabaiak. 1869. május 27–28-án éjféltájban Kétegyházán volt földrengés „erős földalatti zúgással, épületek ingásával, amelyre az alvók fölébredtek, és ijedtükben az utcára menekültek. Ijedtségen kívül más baj nem történt”. (Pester Lloyd, 1869. május 29.) Ugyanez a földrengés a békéscsabaiakat is riogatta. „Irtózatos moraj kelt a föld gyomrából, mit heves földrengés követett, két igen erős és két gyöngébb lökést lehetett érezni egymás után. Jelentékenyebb kár azonban nem fordult elő, csupán néhány fal repedt meg, és a vámház omlott össze. edények és üvegek nagy mennyiségben törtek össze.” (A Hon, 1869. május 31.) Az üvegért, az edényekért fájt a csabaiak szíve, de a vámházat kevésbé sajnálták.

Ma már nem az ijedező tollforgatók tudósításaiból igyekszünk következtetni a földmozgások erejére, hanem pontos, mű- szerekkel, mérésekkel hitelesített adataink vannak, de azért még igaz a régi mondás: „Mégis mozog a föld.”  

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 21. számában jelent meg, 2016. május 29-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.