32 otthon az otthontalanoknak

Ez a történet 1944 tavaszán kezdődik. Sztehlo Gábort azzal bízza meg Raffay Sándor püspök, hogy a református egyházzal közösen létrehozott Jó Pásztor Egyesületen keresztül szervezzen mentőakciókat, elsősorban zsidó gyermekek számára. Sztehlo Gábor néhány hét alatt 32 (!) gyermekotthont hoz létre városszerte: lakásokban, kisebb-nagyobb családi házakban, villákban, mindezt a Nemzetközi- és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával – és illegálisan. Intézeteiben mintegy 1500 gyermek és az ellátásukat biztosító körülbelül 500 felnőtt lelt menedéket a zsidóüldözés poklában.

A háború vége után sem engedte el védencei kezét Sztehlo Gábor. Sok gyermekért ugyanis nem volt, aki eljöjjön, mert szüleik meghaltak. Az oltalomra szorulók száma kiegészült a háború további kárvallottjaival. Sztehlo Gábor az árvákat egy nagy gyermekotthonba gyűjtötte: ez lett a PAX gyermekotthon. Emellett iskolát is épít a Weiss Manfréd által felajánlott magánterületen. A Gaudiopolis (örömváros) gyerekköztársaság volt a zugligeti Pax gyermekotthonban. Az alapító Sztehlo Gábor; a köztársaság első államfője: Szőke Balázs, első miniszterelnöke Keveházi László nyugalmazott evangélikus lelkész, kultuszminisztere Horváth Ádám rendező volt. A tábor lakói szerepet kaptak a Valahol Európában című filmben. Szántó Erika rendező két alkotásának is témája volt az alig öt évig működött kezdeményezés. Sztehlo Gábor tevékenységét 1950-ig folytathatta – ekkor intézetét államosították.

Vissza a mába

A Budakeszi úton a mára kettéosztott telken jelenleg a Fővárosi Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthonok egyik épülete áll, másik részén pedig a Lauder Javne zsidó iskola. Főigazgatója, Horányi Gábor nagy súlyt helyez arra, hogy ápolja a kapcsolatot a Sztehlo Gábor Alapítvánnyal és egyre több közös találkozásra, beszélgetésre került sor az elmúlt évek során az egykori „Sztehlo-gyerekek” - ma már mind 80 körüli, leginkább a feletti emberek – és a Lauder diákjai között. A cél a társadalmilag jó helyzetben lévő gyermekek és a nevelőotthonban élő, hátrányosabb helyzetben élő fiatalok találkozásának megteremtése, illetve a lauderes gyerekek figyelmének ráirányítása az iskola telephelyének múltjára, a „hely szellemére”.

Így került sor április 5-én a Hűvösvölgyi gyermekotthon növendékeinek, tanárainak és munkatársainak előadásában, Boda Éva rendezésében a Valahol Európában című musical bemutatójára. Az előadáson jelent volt Andrási Andor, a Sztehlo Alapítvány egyik alapító tagja, aki pár szóval felelevenítette emlékeit a lauderes gyerekeknek. Mint elmondta, 12 évesen került Sztehlo Gábor otthonába, 4 évet töltött ott, s ezek az évek egész további életét meghatározták.

A nézők között helyet foglalt Előd Nóra, Bán Éva és Füzéki Bálint Sztehlo-gyerekek, valamint Szántó Erika filmrendező, dramaturg, egyetemi tanár is.

A fiatalok és a nevelők közös produkciója nagyon megérintette az érdeklődő lauderes gyermeksereget, ezt az előadás végi vastapssal is kifejezték. Amint bizonyára sokat jelentett nekik a találkozás a bemutató után a „színészekkel”, a kötetlen beszélgetés az igazi Sztehlo-gyerekekkel és a Valahol Európában hőseivel. Horányi Gábor invitálására ugyanis a délután további részében egy kis családias fogadás keretében személyes történetmesélésre nyílt lehetőség.

Szántó Erika, a Gaudiopolis című film (amely Sztehlo Gábor életéről szól) rendezője kérdésünkre elmondta: nagyon tetszett neki az előadás, remek munkát végeztek az alkotók, a gyerekek játékán érződött, hogy közel kerültek a korhoz, amelyet megidéztek.

Nem szabad félni!

A Dés László szerezte musical az ismert filmre épül: története szerint a II. világháború idején járunk. Egy fiatal kisfiú, Kuksi édesapja utolsó mondatát mondja: „Nem szabad félni!”. Az Állami Javítóintézetet szétbombázták. A találatot túlélt fiatal fiúk elveszve, csapatba rendeződve próbálják túlélni a háború viszontagságait. Csapatukba veszik Kuksit is. Az otthontalanul kóborló gyerekek, akik bandákba verődve járják az országot, úgy tartják el magukat, ahogy tudják: élelmet lopnak. Hamarosan körözést adnak ki ellenük. Szerencséjükre találnak egy elhagyatottnak látszó várat egy kopár hegyen. Simon Péter egykori karmester lakja, aki a világtól elbújva, magányosan él itt. A gyermekek először idegenkednek a felnőttől, majdnem fel is akasztják őt („Könyörgöm, akasszuk fel!” - a darab egyik drámai jelenete), ám hamarosan megbarátkoznak vele, sőt megszeretik. Simon ugyanis nem hazudik nekik, és nem csapja be őket, mint a többi felnőtt. Megtanítja nekik, hogy a szabadság a legfontosabb érték, melyhez minden embernek, így nekik is joguk van. Egy szerelmi szál is megjelenik: a fiúruhás Suhanc valójában lány, Éva, aki a csapat vezetőjével, Hosszúval egymásba szeret. A gyermekek azonban lebuknak, és elfogatásukra több felnőtt is megindul. A szabadságukat nem kívánják feladni, harcolnak érte, és el is űzik a felnőtteket, ám harc közben egy puskalövéstől Kuksi halálos sebesülést szerez. Kénytelenek bevinni őt a faluba, holott tudják, így elfogják majd őket. Kuksi ugyan meghal, ám Simon a városból olyan rendelkezést hoz, amely a gyermekeket felmenti a kényszerű rablásokból fakadó büntetések alól, sőt, a várat is az ő birtokukba adja.

A musical alapjául szolgáló történetből 1947-ben forgatott és 1948-ban bemutatott filmben Somlay Artúr, Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa, Bárdy György játszottak, az alkotás Radványi Géza rendező és Hegyi Barnabás operatőr munkája.