‒ Voltunk moziban – újságolta néhány hete az egyik pár a gyülekezeti házascsoportunk „hogyvagy?”-körén.
‒ És mit néztetek meg? – kérdeztem.
‒ A Saul fiát akartuk, de valami kevésbé nyomasztóhoz volt kedvünk, így beültünk A szobára…

Akik a csoportból már látták vagy csak hallották hírét a szintén Oscar-díjas ír-kanadai filmdrámának, azok erre csak sokatmondóan mosolyogtak. Mióta láttuk, már azt is tudom, miért: A szoba egyszerre nyomasztó és felkavaró, ugyanakkor izgalmas és felemelő alkotás.

Nyomasztó és felkavaró, mert egy érthetetlen tragédiát dolgoz fel úgy, hogy arra nem ad magyarázatot. Tizenkét négyzetméter börtön.

A továbbiak a KötőSzó blogon olvashatóak.