Közösen ellenállni és a vitában a keresztények számára a keresztény hit alapkérdéseiben iránymutatást adni

A keresztény hit és etika alapkérdéseit érintő, egymásnak ellentétes nyilatkozatok láttak az utóbbi időben napvilágot, amelyek világossá tették azt, hogy az evangéliumi (Az evangéliumi kereszténységről lásd Fabiny Tibor korábbi írását archívumunkban itt.) kereszténység körében a kérdésben különböző felfogások léteznek arról, hogy a protestáns egyházakban, gyülekezetekben és a szabadegyházakban hogyan viszonyuljanak korunk különböző kérdéseihez. A döntések szükségesnek és kikerülhetetlennek látszanak. Merre felé haladunk?

Az „Itt az idő a felállásra” akciócsoport hét tézise jó kezdetnek mutatkozott, amelyhez kapcsolódhatunk. Ennek a felhívásnak egyfajta hitvallásos jellege van. A pozíciók világosak. Igen, akarjuk és szükségünk is van a középpont hívására. Újra és újra hitünk és életünk megújulására van szükségünk, ahogyan gyülekezeteink és közösségeink megújítására is.

Aki azonban igent mond, annak nemet is kell tudni mondania. Az, hogy kimondjuk „hisszük”, azt is jelenti, hogy „elvetjük a hamis tanítást”. Részben az „Itt az idő a felállásra” felhívásában is megfogalmazódik ez, de a fontos helyen nem mondatik ez ki és nem konkretizálódik. Döntő ellenállásra van szükség tehát olyan hamis tanításokkal szemben, amelyeket a protestáns egyházak nyomatékosan képviselnek és szorgalmaznak. Ennek különös jelentősége van a reformáció 500. évfordulójára való emlékezéskor.

Feltételezem, hogy ismerik a felhívás hét tézisét (https://www.zeit-zum-aufstehen.de/). Csak azokra a fontos és kontroverz pontokra utalok most, amelyeknél egyértelmű állásfoglalásra van szükség:

• A Biblia Isten szava. Isten kinyilatkoztatásának okirata. A történetkritikai bibliaelemzés ebből a szempontból tehát nem jogos és át kell lépni rajta. Teljesen elfogadhatatlan, hogy a történetkritikai bibliaértelemzésnek a lelkészképzésben, a korábbi évtizedekhez hasonlóan, még mindig uralkodó szerepe van. Teljesen elfogadhatatlan, hogy a Németországi Protestáns Egyház (EKD) Tanácsa a reformáció 500. évfordulójára Megigazulás és szabadság című alapszövegének 84. oldalán megállapítják, hogy a bibliai szövegeket ma már, a történetkritikai kutatás felismerései alapján, nem értelmezhetjük úgy, ahogyan a reformátorok tették, azaz Isten szavaként.

• Jézus Krisztus az egyetlen megmentő minden ember számára. Valljuk az egész kereszténységgel együtt az ő emberré levését helyettesítő szenvedését és halálát a kereszten, feltámadását és eljövetelét a holtak feltámasztására és megítélésére. Elvetjük azt a hamis tanítást, amely szerint más utak is vannak a gyógyulásra, és hogy Jézus Krisztus evangéliumát nem kell minden embernek az ő megmentésére, szabadítására hirdetni. Tartanunk kell magunkat ahhoz, hogy a megmentő és szabadító üzenet Jézusról, a Messiásról, továbbra is elsődlegesen a zsidókra vonatkozik.

• A Szentírás kijelentéseinek megfelelően az ember hasonlatossága a férfi és a nő kapcsolatára vonatkozik. Az Ószövegség ezen isteni kijelentését (1Móz 1,26 – 28) Jézus Kirsztus nyomatékosította (Mt 19,4 – 6). Ezért elvetjük azt a hamis tanítást, amely szerint a homoszexuális kapcsolatok Isten akaratának megfelelnek és az egyház megáldhatja ezeket. Sürgősen szükség van arra, hogy a gyülekezeteknek, közösségeknek és az egyes keresztényeknek a Szentírás alapján világos iránymutatást adjunk. Hogyan történhet ez?

• A biblikus tanítás a legfontosabb feladat. Ez a Biblia magyarázatával, a kontroverz témáknak a prédikációkban, a bibliaórákon, a bibliai heteken, hitvalló körökben, szemináriumokon és a médiában való többrétegű tárgyalásával zajlik.

• Segítő eszköz lehet egy Németországot behálózó „Biblia és hitvallás hálózat” létrehozása, amely elősegítené a keresztények orientációját. A meglévő szövetségi mozgalmak elveszítették integrációs erejüket, vagy az aktuális, kérdéses témák vonatkozásában nincsen meg a közös meggyőződés és állásfoglalás. Németországban,az egyes régiókban, különböző, jól működő, erős kezdeményezések vannak, amelyeket hatásosan lehetne összekötni egymással.

• A reformáció jubileumához, a 2017-hez kapcsolódó nyilvános figyelmet ki kellene használni és szervezni egy németországi és talán egy nemzetközi hitvalló napot. Sok európai, de afrikai, ázsiai, észak- és dél-amerikai protestáns egyház kereszténye is szemben áll velünk, az okos vitákkal. Néhány kelet-európai vagy a déli féltekén lévő egyházat a bibliakritikát éltető európai egyházvezetések – amelyek részben finanszírozzák ezen egyházak működését –, arra kényszerítettek, hogy adják fel biblikus pozícióikat. Ezeket azonban erősíthetnénk az együttműködéssel és így számunkra is erőt adhatnának.

Nincsen vezetői hivatalom egyházban vagy keresztény szervezetben. Ezért feltettem magamnak a kérdést, hogy hallgatnom kell-e? Mint az evangélium hirdetője, felelősséggel tartozom a keresztények tájékoztatásáért. A fent megnevezett pontok első nyilvánosságra hozatalakor egyetértéssel és kritikával is találkoztam. Ezt a memorandumot olyan keresztény gyülekezetekben és szervezetekben célom terjeszteni, amelyeknek vezetői alapvetően egyetértettek az ebben megfogalmazott felvetésekkel, és úgy gondolják,hogy tárgyaljunk róla.

De mindenekelőtt az intenzív imádságra szólítok fel mindenkit: 

„Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.“ (Zsolt 86,11)

Kassel, 2016. január 2.

Ulrich Parzany