A cinkotai istentiszteletek után többen jelezték, hogy nagyon nehéz eljutni tömegközlekedéssel Árpádföldről a templomba – különösen vasárnap. Ezért megkerestük a nemrég önállósult Árpádföldi Református Egyházközség lelkipásztorát, Nyikos Andrást, aki nagy szeretettel ajánlotta fel templomukat az evangélikus közösség számára. Azonnal kulcsot adott, beavatott a riasztó kezelésébe, és biztosított arról, hogy fűtési időszakban is meleg fogadtatásban lesz részünk.

2013. novemberében tartottuk meg az első alkalmat, és ettől kezdve rendszeresen találkozunk. Hálával tartozom „Éva néninek”, aki kezdettől fogva szívén viselte a maroknyi közösség életben tartását, és folyamatosan hívogatja ismerőseit az istentiszteletekre.

Tavaly azzal leptek meg a testvérek, hogy szeretetvendégséget szerveztek az egy éves évforduló megünneplésére. Egy év telt el azóta, s az istentisztelet után most újra fehér asztal mellé ültünk … huszonhatan – ami ennek a kis gyülekezetnek az életében igazán nagy számot jelent!

Nagy öröm volt a jelenlevőknek, hogy a református lelkész és gyülekezetének néhány tagja is eljött közénk. Meghívást kaptak azok a lelkészek is, akik az elmúlt időszakban Árpádföldön szolgáltak. Köszönetet mondtunk a vendégszeretetért.

Időközben harangozójuk önként felajánlotta, hogy testvéri gesztusként istentiszteleteinkre harangszóval hívogatja a híveket. Ezért is nagyon hálásak vagyunk. Felidéztük a két gyülekezet történetének közös pontjait: amikor a kis árpádföldi református templom építkezéséhez az evangélikusok is hozzájárultak; amikor a cinkotai evangélikus templomban református istentiszteleteket tartottak, és örömmel emlékeztünk az idei közös reformációi ünnepre is.

Reménységgel tervezzük, hogy azt árpádföldi iskolába járó hittanos gyermekeket is bevonjuk szüleikkel együtt ebbe a közösségbe, és igény szerint gyermek-foglalkozásokat is tartunk az alkalmakkal párhuzamosan. Fülembe cseng református lelkésztestvérem köszöntése: „Kívánom, hogy 40 év múlva is együtt ünnepelhessünk!”