Ennek házigazdája az iskola közkedvelt tanára, Zombori Ottó – utóbb maga is egy másik prezentáció főszereplője – volt, vendége pedig a Magyar Asztronautikai Társaság alelnöke, korábban úgyszintén az Uránia Csillagvizsgáló munkatársa és a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója, Both Előd csillagász.

Az Üstökösrandevú magyar közreműködéssel címet viselő népszerűsítő előadás bevezetése a csóvás égi vándorok kutatásának történetét ismertette. Arisztotelész légköri jelenségnek tartotta ezeket. Giotto a Háromkirályok imádása című táblaképén a később Halley-ről elnevezett üstököst ábrázolta betlehemi csillagként. A lutheránus dán csillagász, Tycho Brahe volt az első, aki önálló égitesttípusként írta le az üstökösöket, és Edmond Halley állapította meg egyes példányok periodikus voltát.

A kométák a Naprendszer legkülső vidékéről, az Oort-felhőből érkeznek. A rövid periódusúak „bennragadnak” a Naprendszer belsejében, és vizsgálatuk talán legfontosabb tudományos jelentősége, hogy anyagukban annak ősi anyagát őrizték meg.

Az előadó ezt követően kanyarodott szűkebb szakterületére, az űrkutatási vonatkozásokhoz. Elmondta, hogy az üstökösök űrszondákkal való kutatásának története három évtizedre nyúlik vissza. 1986-ban járt először (egyszerre több nemzet által küldött) eszköz a Halley-nél. Azóta féltucatnyi ilyen randevú zajlott. Ezek közül érdemes kiemelni a Stardustot, mely a Wild–2 porát gyűjtötte be, majd juttatta vissza a Földre, valamint a Deep Impactet, mely a Tempel–1-be egy lövedékszerű becsapódó egységet juttatott.

Az előadás főszereplője a Csurjumov–Geraszimenko-üstökös vizsgálatának céljából indított Rosetta űrszonda volt. Tíz és fél évnyi, 6,4 milliárd kilométeres, bolygókat és aszteroidákat megközelítő utazássorán jutott el tavaly célpontjához, majd állt pályára körülötte. Az üstököst 1969-ben fedezték fel az egykori Szovjetunióban ukrán csillagászok a mai Kazahsztán területén fekvő alma-atai obszervatóriumban. A Fasorban az érdeklődők megismerkedhettek az üstökös fizikai viszonyaival, a porréteg borította, por és jég alkotta égitesttel: méreteivel, hőmérsékleti viszonyaival, kémiai összetételével.

Bár az űrmissziót a szakemberek hatalmas sikerként értékelték, az egyetlen kevésbé eredményes momentumot is megemlítette az előadó: mivel nem tudta „lehorgonyozni’ magát, a Philae leszállóegység kétszer is visszapattant az alacsony gravitációjú felszínről. Forgott, újra leszállt, de vagy egy árnyékos helyen landolt, vagy megbillent, és áramellátásának elégtelensége miatt megszakadt vele a kapcsolat. Idővel „feléledt”, de csak rövid időre, majd (talán) végleg elhallgatott.

Both Előd a Magyar Űrkutatási Iroda vezetőjeként maga is tevékeny részese, katalizátora volt a hazai kutatók részvételének a Rosetta-misszióban. Ez egyidejűleg jelentette a közreműködést az űrszonda kivitelezésében, a műszerek fejlesztésében és a tudományos kísérletekben.

A tavalyi közelítés után a kométa idén augusztus 13-án érte el napközelségét. Együtt a Rosettával, hiszen az üstökös körüli pályán az űrszonda vele utazik, megfigyelve a Csurjumov–Geraszimenko fokozódó aktivitását, lencsevégre kapva pazar gázkilövelléseit – melyeknek látványos fotóival zárta előadását Both Előd.