Reggeli áhítat keretében kérték a fiatalok Isten áldását a II. Középpont Lutheránus Ifjúsági Találkozó első reggelén. Bencze Nimród lelkész hirdette az igét. Az „Elég minden napnak a maga baja” (Mt 6,19) evangéliumi versből kiindulva egy nem hagyományos beszédben szólt arról, hogy nem kell aggódni a holnapért, mert az aggódik magáért.

Ezután a színes nyakbaakasztható szalagok alapján a kb. 30-30 fős rajok megbeszélést tartottak. A csapatokat alapvetően a közös ismerkedésre és beszélgetésre hozták létre, de a harmadik napra tervezett kiránduláson is szerepük lesz. Ekkor ugyanis az út során rejtvényeket kell majd megoldaniuk a csapattagoknak, így nem ártott az, hogy megismerjék egymást és erősítsék az összetartozást.

Délelőtt kerekasztal beszélgetés következett, Adorjáni Dezső Zoltán püspök és dr. Bencze Mihály matematikatanár részvételével, aki a mesék, mitoszok és a tudomány világába vezette be a jelenlévőket. Az ezúttal résztvenni nem tudó Czakó Gábor Kossuth-díjas író üzenetét is közvetítette Adorjáni Dezső Zoltán püspök, aki szerint „a békesség isteni vonás, a lélek természetes jósága; a szeretet arca életünk legfőbb útravalója, anélkül nem tudunk élni.”

Bencze Mihály elmondta, a misztikus matematika szerint az anyagi világ előtt a szellemi világot a számok nyújtják. A számok tudományában a 7-es különleges szám. Az első 7 év az ember életében határeset és különös jelentőséggel bír, az anyanyelvet és a mesék világa által közvetített értékeket a gyermeknek édesanyja adja át és mindezt szeretettel közvetíti. A matematika egy határtalan határ, mely keretein belül eltűnnek a határok, és egészen az isteni határokhoz jut el. Törekednünk kell arra, hogy fel tudjunk emelkedni az isteni tudathoz – jó, ha az isteni én ellenőrzi a szellemi egót, de ez fordítva már nem működik: az isteni struktúra beavatlanok számára veszélyes fegyver. A kérdésre, hogy tudja-e a tudomány tartani az isteni struktúrát Bencze Mihály válasza, hogy a tudomány nem tud egy bizonyos rezonancia fölé emelkedni (nem lehet a tudományba menekülni, mert egy idő után rájövünk, hogy elvesztegettük életünket.) A szeretet képes isteni szintre emelni minket. Teller Ede világhírű fizikus példájáról is beszélt, aki megállapította, hogy a hidrogén bombájának felfedezése nem fizikai képlet, hanem József Attila és Ady Endre verseiben fogant (visszafele olvasta a versekben kódolt tudást) – a magyar nyelv versben sűríti tartalmát, a vers a legszebb matematikai képlet.

Délután a néphagyományok és a modern világ közötti határ témában Kallós Zoltán Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő és dr. Pozsony Ferenc, a BBTE néprajzi tanszékének professzora tartott előadást. Elsőként dr. Pozsony Ferenc ismertette Kallós Zoltán munkásságát, akinek fő szakterületét a mezőségi és a csángó népdalok, néphagyományok képezik. A válaszúti születésű Zoli bácsit dr. Pozsony Ferenc Bartók Béla és Kriza János méltó utódjának, „élő klasszikus folkloristának” nevezett. A 89 éves néprajztudós több mint 70 éves pályafutásának gyöngyszemeiből mutatott be néhányat az érdeklődő közönségnek. A vetítetéssel egybekötött előadásban láthattunk és hallhattunk rab éneket Visából, keservest, aminek Visában, Moldvában és Székelyföldön is vannak változatai; egy gyimesfelsőloki asszonytól pedig üdítést hallhattunk és olyan dalt, amelyben keverednek a keresztyén és a pogány elemek. Katalin, egy olyan hölgy is megjelent a vásznon, aki Budapesten, a nemzetközi vásáron találkozott Bartók Bélával, és kérésére felénekelt neki egy fonográfba néhány dalt.

Kallós Zoltán életművének ízelítője után dr. Pozsony Ferenc a találkozó helyszínének, a Gyimeseknek a helytörténeti és szociokulturális vonatkozásairól mesélt a jelenlevőknek. Megtudtuk, hogy a Tatros folyó mentén alakult ki a gyimesiek jellegzetes népi kultúrája, régi csíki székely elemeket megőrizve, de moldvai behatással folyamatosan gyarapodva. Az egyetemi professzor elmondása szerint „természetközelség, közösségi összetartás, mély vallásosság és szilaj életmód” jellemzi az itt élő embereket, valamint „a csíki székely kultúra (viselet, építészet, lakáskultúra, szokásvilág) archaikusabb rétegeit, a moldvai magyar és román műveltség számos régies elemét megőrizték szinte napjainkig”. Dr. Pozsony Ferenc azzal zárta előadását, hogy a Gyimesek a hagyományőrzés és a modernitás mezsgyéjén található, és reményét fejezte ki, hogy az ausztriai, svájci és tiroli mintára a népi hagyományok és a tiszta környezet még inkább fellendíti majd az itteni turizmust, ami megélhetést tud biztosítani a gyimesi embereknek. Kallós Zoltán motivációs üzenettel köszönte meg a szervezőknek a meghívást és a közönségnek a figyelmet: „Van egy anyanyelvünk, ami a magyar, de lennie kell zenei anyanyelvnek is, amihez szorosan hozzátartozik a magyar mozgáskultúra. Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk.”

Kézműves foglalkozások és sport tevékenységek között is válogathattak a résztvevők a nap folyamán. 

„Mert Istennél semmi sem lehetetlen”(Lk 1,37) – Kalit Eszter lelkész ezzel az igével oldotta a határokat az esti áhítatban, melyben kifejtette, az evangéliumban három őstörténet található, ami bizonyítja azt, hogy Isten szereti az embert. Ezek Jézus születése, feltámadása, és mennybemenetele. Az ehhez kapcsolódó igék által minden határ átívelhető lesz.

Vaszi Levente, a Felszállott a Páva nyertese és tanítványainak néptánc bemutatója, illetve a Tokos- és a Harmadik zenekar kíséretében táncházzal ért véget a nap.