Szilas Attila
1935-2015

Attila nagyon szeretett kirándulni a budai hegyekben, a dán tengerparton, a caracasi hegyoldalon és a Bakony erdeiben is.

1956-ban mikor megnyílt a határ Ausztriába ment, hogy külföldön tanulhasson. Otthon tanult angol és német nyelvtudásának köszönhetően 21 évesen a többi menekült ügyintézője, tanácsadója lett. Kétszer kísért Ausztráliába kivándorló csoportot, mint hajólelkész.

1957-ben Dániában telepedett le. Bár megérkezésekor még nem tudott dánul, fél év múlva már görög és héber nyelvből vizsgázott az evangélikus teológián, amelyet itt fejezett be.

Hét egyházi szolgálat után egyre jobban bántotta, hogy a gyülekezet tagjai nem törődnek az egyházzal, csak nagy ünnepeken látni őket a templomban. Ezért egy „kilépési nyilatkozatot” tett közzé a gyülekezeti újságba. Mivel sohasem jön a templomba, ki is léphet az egyházból. Így megspórolja az egyházi adót." Ennek nagy sajtóvisszhangja lett, de csak hárman-négyen töltötték ki ezt a kilépési nyilatkozatot. Végül lelkiismeret okból ő is kilépett a dán népegyházból.

Ekkor családjával vidékre költözött, egy tengerparti halászházba. Itt sok vendégük és látogatójuk volt, akiknek különböző programokat szerveztek. Később a dán református egyház, majd a caracasi magyar gyülekezet lelkésze lett. Mindkét gyülekezet a saját erejéből igyekezet fenntartani a közösséget, a tagok aktívan részt vettek a gyülekezeti életben. A caracasi gyülekezet többször is meghívta lelkésznek, összesen öt évet szolgált ott.

1988-ban hazatelepült. A budavári gyülekezet hívta meg lelkésznek. Nagyon örült, hogy itt családias, testvéri közösséget tapasztalt a lelkészek között. 60 évesen nyugdíjba ment, ezután már csak helyettes lelkészi szolgálatot vállalt. Ekkor Dunántúlra költözött és még négy évig Tésen szolgált. Nyugdíjas éveiben is figyelemmel kísérte az egyházi életet, észrevételeit az Evangélikus Élet hasábjain tette közzé.

Fordulatokban gazdag földi élete július 20-án ért véget, rákos áttétek okozta rövid kórházi tartózkodás után. Kérésének megfelelően hamvait családja szórja szét.

Megemlékezünk róla imádságban a budavári gyülekezet augusztus 2-i istentiszteletén 11 órakor.
Attila tovább él gyermekeiben, akik: Morten, Casper, Kristoffer, Sophie, Benjámin, Péter, Rebeka és gyermekei családjában.
Örülünk, hogy szeretett minket és mi is szerethettük őt. A feltámadás és találkozás reménységében búcsúzunk tőle.