A hatvanas évek építészeti remekeinek köszönhetően a helybeliek által előszeretettel „szovjet Kouvolának” nevezett kisváros fogadta be az 1918 óta kétévente megrendezett találkozó huszonötezer látogatóját.

A Kirkkopäivät programjának középpontjában az egyház mai égető kérdéseit elemző, tematikus fórumok állnak. A színpadon nemritkán sarkos véleményükről közismert lelkészek vagy az egyházhoz lazábban kapcsolódó közéleti személyiségek is helyet kapnak. Emellett lehetőség nyílik a különböző egyházi szervezetek bemutatkozására, koncertek, családi programok várják az érdeklődőket.

Az egyházi elit találkozója? 

A közönségtalálkozókra igyekvő egyházi emberek zsúfolásig megtöltötték Kouvola belvárosának minden zugát – noha találkoztam olyan helybelivel is, aki nem is hallott róla, hogy „valami egyházi cucc” zajlik éppen. A finn egyházi sajtóban ugyanakkor erőteljes kritika fogalmazódott meg a találkozó szükségességével kapcsolatban. Seppo Siloma főszerkesztő nagy port kavart írásában felesleges kiadásnak bélyegezte az egyházi napokat, amelyek az egyházi eliten és a keresztény találkozók „hevijúzerein” („kemény rajongóin”) kívül senkit nem hoznak lázba. 2017-ben Turkuban lesz a következő találkozó – a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója mellett ez egyben a százéves finn függetlenség ünnepe is.

Az egyházi napok házigazdája, Seppo Häkkinen püspök régi barátként fogadta püspöktársát, hiszen a 2014 februárjában aláírt testvér-egyházkerületi szerződés nyomán több személyes találkozásra is volt már alkalom. Most a büki és a kőszegi gyülekezet csoportja látogatott el a finn testvérekhez, ősszel a mikkeli kerületi hivatal munkatársai ismerkednek majd az evangélikus Dunántúllal.

Új munkaformák, együttműködő gyülekezetek 

Finnországban jelenleg a lakosság 73,7%-a (4,034 millió fő) az evangélikus egyház tagja – lassan megszokhatjuk, hogy a világ legnagyobb evangélikus egyházai nem északon, hanem a déli féltekén keresendők. A konfirmáció továbbra is a legvonzóbb egyházi szolgálati terület, amely a tizenöt éves korosztály több mint 80%-át érinti. A fiatalok későbbi megtartása az egyház körében már kihívást jelent: a harmincasok közül huszonöt évvel ezelőtt még 85% volt az egyház tagja, ma ez az arány 63%. Amint a találkozón elhangzott, az egyház „sikerágazata” a temetési szolgálat, amelyet a finn lakosság 90%-a az egyházi fenntartású temetőkben vesz igénybe.

A finn zsinat minapi ülésén az új gyülekezeti struktúrákra vonatkozó tervezet ugyan néhány szavazat híján nem kapta meg a szükséges háromnegyedes többséget, mégis érzékelhető, hogy a kis gyülekezetek egy része már most sem képes kigazdálkodni az önállósággal járó kötelező lelkészi, egyházzenészi és diakóniai állás fenntartását. Az önkéntes vagy nem főállású munkatársak alkalmazása, a több gyülekezet által közösen megszervezett munkaformák mutatják a jövő útját – ebben egyházunk is irányt mutathat. 

A napokban alakult, új finn kormányban várhatóan Sanni Grahn-Laasonen, a Nemzeti Koalíciós Párt oktatási és kulturális minisztere lesz az egyházi ügyek új felelőse. Elődje, Päivi Räsänen – akinek személyes meggyőződésén alapuló, konzervatív keresztény állásfoglalásait gyakran összetévesztették az egyház hivatalos álláspontjával – bejelentette, hogy ellenzékbe szorulva nem indul újra a kereszténydemokrata párt elnöki posztjáért.

Adatfrissítés 

A kouvolai találkozón bemutatták a finn külügyi osztály által frissített testvér-gyülekezeti névsorokat. Hazai nyilvántartásunkban 57 gyülekezeti kapcsolat szerepel, ebből 13 jelenleg inaktív. A finn kollégák elsősorban az írásos megállapodáson alapuló kapcsolatokat vették sorra. Ajánlásokat fogalmaztak meg a testvérkapcsolatok rendezésére vonatkozóan a közelmúltban gyakorivá vált gyülekezeti társulásokban: a korábbi kapcsolatok áttekintése után határozzák meg a jövőben felvállalt kapcsolatok formáját és felelőseit, a változásokról tájékoztassák partnerüket és az érintett egyház külügyi osztályát. A gyülekezeteknek határozott idejű partnerszerződés létrehozását ajánlják, amely például öt év után lehetőséget ad a testvérkapcsolat működésének átgondolására. Furcsának tűnhet a felvetés, hogy a testvér-gyülekezeti kapcsolat megszűnéséről szülessen hivatalos (presbitériumi) döntés és a külföldi partnernek küldött„ elbocsátó, szép üzenet”. Amint azonban a szeminárium résztvevői más kérdésekkel kapcsolatban hangsúlyozták, a testvérkapcsolat fontos eleme, hogy tiszteljük a partnerek saját egyházukra vonatkozó, szuverén döntéseit – hazai terepen viszont bátran kövessük saját szabályainkat.

Hírek a szomszédságból 

Észtországban Urmas Viilma érsek két új püspököt állított szolgálatba. A május 1-jén Haapsaluban beiktatott Tiit Salumäe nemcsak a nyugati országrész, de a diaszpórában élő észtek gondozását is feladatul kapta. A világháborús emigrációs hullámot követően, az észt függetlenség 1991-es helyreállítása óta körülbelül százezer észt költözött vagy ingázik Finnországba. Az ő gyülekezetekbe való integrálásuk új kihívás, amelyben az észtek a finn egyház segítségét kérik. Kevés ugyanakkor az észtül tudó finn lelkész, ezért a döntéshozók az 1927 óta működő magyar–finn teológuscsere mintájára finn–észt teológuscsere gondolatát fontolgatják, ami speciálisan erre a szolgálatra készítene fel. Joel Luhamets iktatására pünkösdhétfőn került sor Tartuban. Az istentisztelet a gyülekezet családias ünnepévé formálódott, hiszen Luhamets tizennyolc éve a tartui Pál gyülekezet lelkésze. Ezt a közvetlenséget fejezte ki az is, amikor a hivatali jelvényeit kezében tartó püspököt körülvették a gyülekezeti óvoda éneklő gyermekei. A számszerűen a mienkhez hasonló méretű, országos arányait tekintve nálunk nagyobb észt egyház sokszínűségét mutatta a liturgikus öltözetek sokasága: a lelkészi karból néhányan Luther-kabátban, többen albában stólával, egyesek pedig reverendában mutatkoztak. Az istentisztelet utáni fogadáson többen megkerestek magyar kötődéseikkel: a tallinni teológia rektora a mi hittudományi egyetemünkkel szeretne kapcsolatot építeni, egy gyülekezet pedig szórványhelyzetben lévő, lehetőség szerint zenei érdeklődésű közösséggel keresné a testvérkapcsolat lehetőségét.

Hatezer kilométeres szolgálati út 

Az alig húszezres lélekszámú inkeri egyház Oroszország területén végzi szolgálatát. A finn nyelv használata egyre inkább visszaszorul, és ma már nemcsak a szibériai kis finnugor népek körében fejt ki az egyház missziós tevékenységet, hanem minden népnek hirdetik az evangéliumot.

Az Urálon túl épülő templomok virágzó gyülekezeteihez például nagyszámú burját betérő csatlakozik. Aarre Kuukauppi püspök az öröm szava mellett megjegyezte, hogy a hosszú szolgálati utak megterhelők: egy-egy vizitáció során öt időzónát kell átszelnie. 2016 augusztusában első ízben az inkeri egyház lesz az 1937 óta rendszeresen megtartott finnugor lelkésztalálkozó házigazdája. A szervezők jövőre Karjala fővárosába, Petrozavodszkba várják a testvéregyházak küldötteit.