Az utazás nem elvesztegetett idő a keresztény ember számára – Azaz mit tanulhatunk a namíbiai evangélikusoktól?

A budapestnyi lakosságú ország ma háromszázezres fővárosa, Windhoek hatalmas területet ölel fel. A legsűrűbben lakott kerület, Katutura az 1950-es évektől kezdődően népesült be, amikor a dél-afrikai kormány szegregációs rendelkezései alapján ekülönített körzetet jelöltek ki a fekete bőrű többségi lakosság számára. A vegyes bőrszínűek a „fekete” és a „fehér” terület között fekvő sávon, Khomasdalban kaptak otthont. A megosztás nem állt meg a bőrszín határainál: a különböző törzseket, az ovambókat, hererókat, nama származásúakat is külön szektorokban helyezték el.

A szabadság ára

Katutura a kiskertes házaikból összezsúfolt szabványépítményekbe áttelepített lakóitól kapta keserű nevét, melynek jelentése: „sosem lesz nyugalmunk”. Az erőszakos áttelepítés elleni tiltakozás 1959. december 10-én halálos áldozatokat is követelt. Az áldozatok egy részét jeltelen sírba, a pusztába temették; ismert társaiknak az úgynevezett régi lakóhely temetőjében felállított sírkő állít emléket.

Namíbiában a különböző csoportok közötti megbékélés munkálása nem csupán az elmúlt évtizedekre terjed ki. A 20. század elején a német telepesek és a hererók között – elsősorban a földkérdés kapcsán – zajlott konfliktust egyes szakértők az első afrikai népirtásként tartják számon. Az elnyomókkal szembeni évtizedes ellentétek feldolgozása érzékeny, de napirenden levő téma. Ugyanakkor hallgatás övezi a függetlenségi harc meghatározó szereplője, a 2014-ben ismét hetven százalék feletti többséget szerzett SWAPO párt saját ellenzéke elleni retorziókat.

Élő istentisztelet

A független Namíbia hivatalos nyelve ma az angol, de sokan használják a hollandból eredő afrikaans nyelvet is.

A vasárnapi istentisztelet a Bethelben vegyesen nama, afrikaans és angol nyelven zajlik. Előtte közösen énekelünk, imádkozunk a hivatalban a nagy megbecsülésnek örvendő presbitérium tagjaival, többségükben idősebb nőkkel. Feltűnő a gyermekek, fiatal felnőttek nagy száma a templomban: az istentiszteletet megelőző gyermekalkalmon mintegy száz óvodás és alsós korú gyermek vesz részt a tanításban, mozgásos játékokban, hangos éneklésben. Az aktív bevonódás a felnőttek esetében sem szűnik meg: az igehirdető, az énekvezető szavaira hol taps, hol nevetés vagy helyeslő moraj a válasz. Jellemző az is, hogy a liturgia teljes menetét laikus vezetők irányítják, a lelkész csak az igehirdetést végzi.

A nama énekeskönyv zömében német koráldallamait afrikai ritmikával, négy szólamban énekli a gyülekezet. A számunkra ismerős helyen megszólaló ének(vers)ek mellett minden lehetséges alkalommal szót kap a közösség: éneklés kíséri a padsoronként szép rendben a perselyhez kivonuló gyülekezet mozgását éppúgy, mint a márciusi születésnaposok és a konfirmandusok személyes köszöntését, megáldását. Az úrvacsora nélkül (!) két és fél órás alkalom során mindvégig átéljük, hogy jó együtt lenni a templomban.

Egy cél – három egyház

Nem véletlen hát, hogy 2017-ben, a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóján éppen itt találkozik majd a világ evangélikussága. Afrika több más államában (Tanzánia, Etiópia) is jelentős méretű, gyarapodó evangélikus egyházak működnek – mondhatjuk, ma itt kézzelfogható a reformáció.

Namíbiában három evangélikus egyház létezik: a finn misszió nyomán létrejött, hétszázezer tagot számláló ELCIN (Evangelical Lutheran Church in Namibia), a négyszázhúszezer lelkes, rajnai hátterű ELCRN (Evangelical Lutheran Church in the Republic of Namibia) és a kicsinyke, ötezer-kétszáz tagot számláló német nyelvű evangélikus egyház (ELCIN – DELK [Deutche Evangelisch-Lutherische Kirche]). 2007 óta közös egyháztanácsot alkotnak, de az egybeolvadás a történelmi különbségek miatt még várat magára.

Ez a közösség hívta meg a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) nagygyűlését, mely hat-hét évente gyűlik össze, hogy meghatározza a szervezet hosszú távú irányvonalait, és megválassza a következő ciklus vezetőit. A háromszázhetvennégy hivatalos küldött az arányosság figyelembevételével képviseli a világ evangélikusságát. A kegyelem és a szabadság összefüggéseit ezúttal ötszáz éves távlatban is kibontó nagygyűlés altémái – a megváltás nem bocsátható áruba; az ember nem bocsátható áruba; a teremtés nem bocsátható áruba – a teológiai reflexió mellett izgalmas lehetőségeket kínálnak a kontextuális történetek megjelenítésére.

Namíbia 2015. március 21-én ünnepelte függetlensége huszonötödik évfordulóját. Ugyanezekben a napokban tette le hivatali esküjét az új köztársasági elnök, Hage Geingob és a parlament nemrég megválasztott képviselői. Az új elnök bizottságunk tagját, Zephania Kameeta nyugalmazott püspököt is meghívta az alakuló kabinetbe. (Kameeta püspökkel a 2014. március 2-i lapszámban olvashattak interjút az Evangélikus Élet olvasói.) A szegénység eltörléséért és a közjólétért felelős miniszterként az ő feladatköréhez tartozik majd a város peremén létesült, úgynevezett informális telepek kérdése is.

A szigetelés nélküli bádogkunyhók a vidékről elvándorolt tömegeknek adnak otthont, akik a városban keresnek jobb megélhetést. A komfortot nélkülöző telepek várostervezési iránymutatás nélkül, sűrűn lepik el a hegyoldalakat. Iskolának, önkormányzati szolgáltató épületeknek már nem marad hely, ezekért távoli városrészekbe kell elgyalogolniuk az ott élőknek. Vizet kártyás ellátórendszerből igényelhetnek a lakók. A szigeteletlen kunyhókban a téli időszakban tüzet raknak, gyakoriak a halálos balesetek. Sokan valamilyen vállalkozással próbálkoznak: a főút mellett miniatűr fodrászatok, talponállók, mobilszervizek sorakoznak.

Az összetett szociális helyzet megoldásában példaértékű az Otjivero faluban 2008-ban állami és egyházi támogatással elindított szociális alapfizetés (Basic Income Grant, BIG) projekt. Az igen szerény, de rendszeres jövedelem stabilizálta az ott élők körülményeit; közös célokért való összefogásuk reménységet ad, hogy szélesebb körben is beválhat ez a gyakorlat.

Világméretű közösségben

De nemcsak a helyiektől volt mit tanulnunk: a Lutheránus Világszövetség munkamódszerei több szempontból is gondolatébresztőek. Bizottságunkban – mint az LVSZ minden testületében – nem csupán a földrajzi régiók képviselői foglalnak helyet, de a generációk közötti tapasztalatcsere is hangsúlyos. Volt olyan társunk, aki már 1970-ben is részt vett a világszövetség nagygyűlésén, mások még egyszer sem jártak hasonló találkozón, így friss meglátásokkal gazdagíthatták a közös munkát. Egy középkorú amerikai lelkész azzal érvelt az ifjúsági előtalálkozó buszutazásainak szükségessége mellett, hogy az egykor egy ilyen latin-amerikai körúton mellette ülő helyes kanadai lánnyal több mint negyven éve él boldog házasságban.

Hasonlóan példamutató az egész világért érzett felelősség folyamatos megélése. Az evangélikus és ökumenikus egyházi körben való otthonos mozgás mellett a nemzetközi helyzetről való naprakész tájékozottság sokak számára alapkövetelmény. Martin Junge, a világ hetvenkilenc országában száznegyvennégy tagegyház hetvenkétmillió evangélikusát képviselő világszövetség főtitkára (a szövetségen kívül körülbelül további négymillió evangélikust tartanak számon) egyenesen Nigériából érkezett – homokvihar miatt egynapos késéssel. A vallási homogenizációt erőszakos eszközökkel megvalósító Boko Haram szervezet által kontrollált északkeleti területen működő evangélikus egyház két egyházkerületét teljesen ki kellett telepíteni. A lakóhelyükről elmenekülő keresztények állami menekülttáborokban keresnek oltalmat, sokan súlyosan traumatikus élményeket hordoznak. A keresztények közül többen otthonukba, kertjükbe fogadják be a menekülteket: ez is segíthet a körülöttük élőkben megrendült bizalom helyreállításában.

Az egyház az erőszakos megoldások végsőkig való kerülésére hív: sok a vegyes házasság, így a vallások közti választóvonal sokszor családon belül húzódhat. A főtitkár az imádságos támogatás mellett a hasonló krízishelyzetekben bevált készpénzalapú beavatkozás (Cash-based Intervention, CBI) szerepét hangsúlyozza, amelyre az elhúzódó szárazság miatt sajnos hamarosan Namíbiában is ismét szükség lehet.

Sajátunk a reformáció?

És mihez kezdjünk mi, itthon maradók a nagygyűlés témáival? A 2017. évre készülve támaszkodhatunk az évforduló ökumenikus értelmezését kibontó From Conflict to Communion (A szembenállástól a közösségig) című, evangélikus–római katolikus dokumentumra, mely hamarosan magyarul is megjelenik (hat nyelven már elérhető a lutheranworld.org oldalon).

Az LVSZ áprilisban publikálja a nagygyűlés témáit kifejtő tanulmányfüzeteket, melyek feldolgozása már az angol, német, francia és spanyol hivatalos változat megjelenését követően megindulhat lelkészeink, teológia iránt érdeklődő egyháztagjaink, gyülekezeti csoportjaink körében.

A kívülről jövő impulzusok azonban csak ötletet adhatnak ahhoz, hogyan értelmezzük a reformáció aktualitását a magunk számára.

Tegyük fel a kérdést: mit jelent a kegyelem, a szabadság, a megigazulás ma a magyar társadalom, saját gyülekezeti közösségem számára? A reformáció alapelveiből milyen válaszokat meríthetünk a minket körülvevő társadalmi jelenségekre? Gondunk van-e rá, hogy a megváltás ajándéka, az emberi méltóság és a sokszínű teremtés 2015-ben Magyarországon se legyen áruba bocsátható?

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!

Sprachen

Hauptmenü

Az utazás nem elvesztegetett idő a keresztény ember számára – Azaz mit tanulhatunk a namíbiai evangélikusoktól?

Az utazás nem elvesztegetett idő a keresztény ember számára – Azaz mit tanulhatunk a namíbiai evangélikusoktól?

Share this content.

A szabadság ára

Élő istentisztelet

Egy cél – három egyház

Világméretű közösségben

Sajátunk a reformáció?

Hirdetés

Maps