A nézőtér biztonsága. Hát mit képzelnek ezek, ezek az ingyenélő focisták! Ezt a helyzetet még a nagymamám is berúgta volna papucsban, otthonkában! Én itt ülök a kanapén, mindent gondosan előkészítettem, a sört, a mogyorót, a chipset, elintéztem minden dolgomat, vagy egyszerűen csak elhagytam, nektek csak nyerni kell. Vettem egy jó nagy TV-t, hogy jól lássam, hogy mit csináltok, ti focisták! Fussatok, fussatok, ne panaszkodjatok, ne sérüljetek meg, ne fáradjatok el, győzzetek. Hiszen ti OTT vagytok. Én meg csak ITT, a kanapén. Kicsit fáradtan, semmit nem elérve, semmiért nem megdolgozva, nem izzadva, csak sörözve. Ti dolgozzatok helyettem! Győzzetek helyettem!
Ha nagyon muszáj, kimegyek a stadionba is, jegyet is veszek, csak győzzetek! Valaki nyerjen már nekem egy kupát, valaki győzzön már helyettem! Én már nem tudok futni, talán soha nem is tudtam igazán, ki tudna helyettem győzni? Ti focisták, el sem tudjátok képzelni, micsoda kín nekem egy vesztes meccs után másnap kimenni az emberek közé, micsoda szégyen, mindenki engem néz, a vesztest. Ezt ti nem tehetitek meg velem, hisz én mindent megtettem, a sört megittam. Nektek csak győzni kell.

Csak azt nem bírom, mikor a pályán fetrengenek. Láttam, hogy hozzá sem értek, álljon fel és küzdjön tovább. Nem fájhat neki! Ja, hogy vérzik a lába? Attól még tud futni. Az a minimum, hogy meghal a pályán. Értem, a nézőért, a szurkolóért. Én nézem.

Pilinszky János: Én gyenge voltam
Én gyenge voltam, kevés voltam,
nekem egyedül az maradt,
hogy üdvödet szemmel kövessem.