Az imanapról

Előzmények

Az ökumenikus világimanap története immár több évszázadosnak mondható, hiszen a kezdetek az 1870-es évekre nyúlnak vissza.

Az a nagyszerű ebben a kezdeményezésben, hogy nem halt el, sőt évről évre növekszik, újabb csoportok csatlakoznak, s a fiatalabb generációk átveszik a stafétabotot a szervezésben. Innen láthatjuk, hogy nem emberi szándék csupán, hanem Isten áldása kíséri.

Azokban az országokban, ahol régóta megtartják a világimanapot, egész mozgalommá nőtte ki magát. A szervezésben egyre többen vesznek részt, s a befolyt adományokból – amelyek már komoly summák – elmaradott térségek asszonyainak életét, gyermekek tanulmányait segítik, vagy épp nehéz sorsú országok éhezőinek küldenek élelmiszert, ivóvizet. Gondot fordítanak arra, hogy globalizálódó világunk áldozatain segítsenek, nemcsak felvilágosító konferenciákkal, kurzusokkal, hanem konkrét tettekkel. (Lásd a lengyelországi La Strada tevékenységét, ahol gyermekkorú lányok prostitúcióra való elhurcolását igyekeznek megakadályozni.)

A program célja 

E program elsődleges célja az ismeret átadása, ezáltal a közösségek megerősítése, különböző országok keresztyén női csoportjai kapcsolatfelvételének elősegítése. Az ismeretanyag átadása közben mindig megfogalmazódik, hogy egy nagy keresztyén család tagjai vagyunk, s bár életfeltételeink és lehetőségeink nagyon különbözőek, mégis ugyannak az Istennek vagyunk a gyermekei, aki az ő egyszülött Fiát adta értünk. Épp ezért tudjuk egymást különbözőségeink ellenére is szeretni és egymás terhét hordozni.

A program megvalósítása

Minden esztendőben egy-egy ország női bizottsága készíti el az imanapi liturgia anyagát, amelyet megküld más országoknak, akik a mellékelt ismertető anyag segítségével előkészítik helyben az imanap megtartását. Nemcsak istentiszteleti alkalom, hanem a felkészülés több alkalmán az ismertető anyag megbeszélése, s minden év március első péntekjén egy  kötetlen, szeretetvendégséggel egybekötött összejövetel is része a készülésnek.

Kettős haszna van

-egyrészt akik elvállalják a felkészülést és országuk bemutatását, azok szembesülnek értékeikkel, összegyűjtik a történelmi, földrajzi, képzőművészeti, egyháztörténeti, felekezeti, társadalmi, gasztronómiai kincseiket, ezeket írásos és elekrtonikus formában rögzítik és sokszorosítják.

- másrészt a résztvevők megismerkednek egy számukra kevésbé ismert területével a világnak a közösségek életén keresztül. Sokkal értékesebb információkhoz jutnak, mint ha egy jól szervezett turista úton vennének részt.

Kivitelezése

A felkészítő ország egy ökumenikus női csoportot alakít, akik összeállítják

• tájegységük fontos történelmi ismereteit,
• földrajzi tudnivalóit,
• építészeti remekeiket,
• egyháztörténeti eseményeit,
• bemutatják múltjukat,
• felekezeteik múltját és jelenét,
• jelen gazdasági helyzetüket általánosságban és lokálisan,
• helyi közösségeiket,
• családok, férfiak és nők, gyermekek mai életét,
• kiválasztják híres embereiket, akiknek életrajzát leírják,
• válogatnak zenei kincsükből – kiválasztanak énekeket, amit tanulásra ajánlanak,
• közzétesznek recepteket, hogy gasztronómiai ismeretekkel is gazdagítsák a többieket (ezeket a recepteket felhasználva lehet előkészülni otthon a vendégfogadásra),
• bemutatják népművészeti értékeiket.

E csoport

• egy felkészítő konferencián ismerteti az összegyűjtött anyagokat,
• meghívja más országok képviselőit e konferenciára,
• ismerteti a választott igék aktualitását, bibliamagyarázatokat tart,
• kirándulást szervez az ország természeti és épített kincseinek megismerésére,
• a közös étkezéseken gasztronómiai specialitásokkal szolgál,
• kulturális estet szervez,
• az utolsó napokon a konferencia tagjai lokális közösségeket látogatnak meg,
• szétosztja a megfelelő számban készített CD-ket és nyomtatott ismertető anyagokat a résztvevők között, hogy otthon továbbítsák, ill. sokszorosítsák.

A résztvevők

• hazatérve először lefordítják anyanyelvükre a liturgiát és a kapott segédanyagot.
• országuk ökumenikus női munkacsoportjával az adott ország sajátosságait figyelembe véve kialakítják a programot.
• maguk is aktualizálják a választott bibliai igéket.

• saját területükön több konferenciát szerveznek az ismeretanyagok átadására.
• megfelelő példányszámban sokszorosított anyaggal látják el a helyi közösségek képviselőit.
• reklám- és szóróanyagot készítenek a program ismertetésére és népszerűsítésére.
• a médiában közzéteszik a hírt, riportokat készítenek.
• postázzák az anyagokat, illetve a neten közzéteszik.
• egy kiértékelő konferencián összegzik eredményeiket.
• döntenek a befolyt adományok szétosztásáról.

Az eddigi anyagok a netről megismerhetők (reformatus.hu/misszio/archivum).

A Reformátusok Lapja cikkei elérhetők, valamint a társegyházak újságcikkei.

2013-as imanap… Franciaország

Hatása egyházunk életére és társadalmunkra 

Mivel az ökumenikus világimanap programjában, azaz a március első pénteki liturgia előkészületeiben több ezer keresztyén nő vesz részt, így az ismeretanyag átadásával elérhetjük, hogy személyiségük fejlődjön, kinyíljanak egymás felé, s egymást jobban el tudják fogadni, érdeklődjenek egymás élete iránt, segítőkészek legyenek. Saját értékeink tudatosítása hozzájárul a nemzettudat és az összetartozás erősítéséhez.

Kapcsolataink bővülnek újabb személyek bekapcsolásával, az önkéntesség tudatosításával a személyes felelősségvállalásra való nevelés és a civil szerveződések bővítésének elősegítése valósul meg.

Mai magyar életünkben is égető szükség van arra, hogy egymás elfogadását ne csak szavakban hangoztassuk, hanem cselekedeteink is igazolják azt. Amikor évekkel ezelőtt a francia nők ezt az anyagot előkészítették, még nem gondoltunk rá, hogy ennyire aktuális imatéma lesz nálunk is mások elfogadása, segítése (Mt 25,35). S nemcsak a bevándorlókra kell gondolnunk, hanem határon túlról érkezett honfitársainkra, etnikai kisebbségben élőkre, falunkban/városunkban a más településekről érkezettekre, s családunk új tagjaira, menyünkre, vejünkre, nem vér szerinti gyermekeinkre, unokáinkra.