Volker Menke evangélikus lelkészt az észak-németországi Peine egyházi körzet szuperintendensévé nevezik ki. Ez azt jelenti, hogy a közel tizenkét éve Sopronban szolgáló evangélikus lelkész családjával együtt búcsúzik a várostól. Mindketten jelenségekké váltak ebben az időben: a mindig mosolygó Volker Menke, aki fáradhatatlanul építette a közösségeket, aki hihetetlen népszerűségre tett szert a gyerekek és a fiatalok körében, és felesége, Menkéné Pintér Magdolna, aki kerékpárjával hol az egyik, hol a másik iskolába sietett a hittanóráira. 

„A csodák végigkísérik életünket” – mondják mosolyogva, pedig kapcsolatuk kezdete buktatókat sejtetett. Baselben ismerkedtek meg, ahová Pintér Magdolna ösztöndíjasként került. Kapcsolatuk Budapesten folytatódott és teljesedett ki, összeházasodtak. Hogy hol itt a buktató? A fiatalasszony református, a fiatalember evangélikus lelkész – azért ez nem általános az egyházban dolgozók között. A Menke házaspár esetében azonban a hivatásuk gyakorlása során sem jelentett ez problémát, sőt! Tizenkét éven át dolgoztak Hannover környékén: Magdolna a református magyarokkal foglalkozott, férje az evangélikus lelkészi teendőket látta el. Három gyermekük is ebben az időszakban született; két lányuk ma már 24, illetve 20, fiuk 12 esztendős.

„A gyerekek kettős állampolgárok. Nem akartuk, hogy Magyarországot csak átutazóként ismerjék, ezért feltett szándékunk volt, hogy ha lehetőség nyílik rá, hazajövünk” – meséli Menkéné Pintér Magdolna. S a lehetőség is megjött: a bajor evangélikus egyház lelkészt keresett a soproni német evangélikusok számára. Volker Menke lett a harmadik, aki a bajor egyházzal kötött együttműködés keretében idejött szolgálni. Az első német nyelvű istentiszteletén húszan voltak a templomban, az elmúlt vasárnap már közel ötvenen, s ami külön öröm, hogy egyre több közöttük a fiatal. Jó időben még Ausztriából is jönnek a soproni német istentiszteletre. Felesége vallástanár, aki gimnáziumban és általános iskolában is tanít református hittant, és ezzel, valamint néhány lelkészi szolgálattal besegít az ezerötszáz fős református gyülekezetnél mint egyházmegyei helyettes lelkész. 

Hogy hová mennek vasárnap templomba? Nincs köztük vita. „Én kilenckor mint papné részt veszek a német evangélikus istentiszteleten, és még odaérek a tíz órakor kezdődő reformátusra. Sokszor jönnek a gyerekek is. A vasárnapi ebéd sem marad el...” – mondja Menkéné, akinek édesapja negyvenhárom éven át volt lelkész a Pest megyei Gombán. 

„Hídépítők voltunk és leszünk továbbra is – összegez Volker Menke. – Hidat építünk Isten és az emberek, Németország és Magyarország, a református és az evangélikus egyház, a német precizitás és a magyar rugalmasság között. Az a lényeg, hogy tanulhatunk egymástól...” 
Menkéék már csomagolnak, bár a beiktatás után Magdolna és legkisebb gyermekük még visszajön, és itt fejezik be a tanévet. „Ma már nincsenek nagy távolságok” – nyugtatják meg talán egymást is. 

Elismerés a várostól. Dr. Volker Menke és Menkéné Pintér Magdolna lelkész házaspár a hűség napján Sopronért Emlékérmet vehetett át. „Fáradhatatlanul gondozták az időseket, betegeket, építették a közösségeket, német nyelvű gyermek-bibliatáborokat szerveztek a gyermekeknek. Lelki tevékenységükre, nagyszerű emberi magatartásukra, baráti kapcsolataikra hálával, jó szívvel fognak emlékezni a soproniak” – állt az indoklásban.