Az első nap a megérkezésé, kinek-kinek a sátorállításé, berendezkedésé, a szinte megszámlálhatatlannak tűnő ismerős, barát üdvözléséé és a nagy viszontlátásoké, találkozásoké volt. A nyitó istentiszteleten a rendezvénynek helyet adó soltvadkerti gyülekezet és a város bemutatása mellett felhangzott a Szélrózsa ének legújabb, 10. versszaka is, nem utolsó sorban pedig hatalmas, igazi, soltvadkerti cukrászdából érkezett tortából falatozhattak a résztvevők. Aznap az előadások mellett már koncertekkel dobták fel az estét a jól ismert Kaláka együttes és a Szélrózsa Band, megalapozva ezzel a további napok igencsak vidám hangulatát.

Minden nap a reggeli és esti áhítatokat más-más gyülekezetek fiataljai és lelkészei tartották, színesítve ezzel a palettát. Csütörtöktől fogva kemény feladat várt arra, aki el akarta dönteni, mégis, melyik programra menne szívesen, és úgy is érezze, hogy a másik, párhuzamosan futó előadásra vagy koncertre nem ment volna el szívesen. Előadás az atomenergiáról, a felelősségről? Esetleg Pszichoszínház? Vagy MEVISZ társas? Esetleg a Biblia félreérthető részeiről szóló előadás? Netán afrikai divatbemutató? Egy kör a Lehetőségek Piacán? A felsorolást sokáig nem is lehet folytatni, hiszen kitöltene jó pár oldalt. Mindesetre akármilyen előadáson vagy közösségi programon vett is valaki részt, gyanítom, nem bánta meg.

Az esti koncertek általában nagy tömeget vonzottak a két, a Napos- és a Szárnyas színpad elé. Csütörtökön – többek között – a Gábriel zenekar, a M.Is.K.A., a Bohém Ragtime Jazz Band és tán az Ocho Macho szórakoztatták a lelkes közönséget, akik szuszból ki nem fogyva ugrálták és énekelték végig a koncerteket. Pénteken lépett fel a Közel, egyetemünk (egyik) zenekara, akik nagy rajongótábornak és ovációnak örvendhettek. A Korál Sziget Electric koncertjén a közönség egyként énekelte, hogy „Az ösvény barátságos!”, ami azóta tán szállóigévé lett, majd jó ideig birtokolta a színpadokat a Magyashegyi Underground és a Kávészünet, az éjszakát  pedig tűzzsonglőrök tették világosabbá. A szombat az Agape-é, a Pécsi Gospel Kórusé, a hét helyen, hétféle áhítaté, a Kereszmetszeté, Bi-Shopé és a Kowalsky meg a Vegáé, a Vodkué és a Kaleidoszpóké volt, hogy a Shamrockot és Retro Partyt, és az egész nap folyó programokat már ne is említsük.

A vasárnapi záró istentisztelet, azt hiszem, mindannyiunkban szép emléket hagyott az egymásnak repülőre írt, matricával tarkított üzenetekkel, jókívánságokkal. Kétség kívül szárnyaltunk, és sokak szájából elhangzott a „Jó lett volna még pár nap együtt!” mondat. Két év múlva hasonló lelkesedéssel, hasonló hangulatban úgy gondolom, sokan várják az ismételt találkozást!