Western filmek emlékezetes jelenete, amikor az elcsigázott főhős felnéz az égre és észreveszi a magasan a feje fölött köröző keselyűket. Ebből már tudja, hogy bajban van. Kapunk mindig jelzéseket, elég korán, mondhatni időben, de nem biztos, hogy észrevesszük. Karl Barth így beszél minderről: „…a keresztények ébredők, mert megszégyenülésükre és szerencséjükre felébresztették őket… és miközben feltekintenek, felegyenesednek és véghez viszik a bűnös, esendő lényük lefelé esésével szembeni ellenszegülő mozgást.”