2014. július 16-án egy pörgős regisztráció után mindenki boldog mosollyal az arcán készült arra, hogy kezdetét vegye a kétvenként megrendezésre kerülő Szélrózsa találkozó. Az idei, immáron tizedik lesz a sorban, hiszen 1996 óta, immáron 18 éve kerülnek megrendezésre ezek a találkozók a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében.
A köszöntések után a Szélrózsa idei házigazdáinak, a Soltvadkerti Evangélikus Egyházközségnek és a hozzá tartozó nevelési és oktatási intézményeknek a bemutatkozása következett. Gyors beszámolónkban felesleges is lenne felsorolni azoknak a névsorát, akik a programban szerepeltek, hiszen akkor azzal be is fejeződhetne beszámolónk, olyan népesek voltak a színpadon szereplők. A lényeg, hogy a német hagyomány, a helyi gyülekezeti élet, gyerekek között végzett munka, az itteni borok és a híres cukrászda, valamint az itteni vendégszeretet került kidomborításra.
Gáncs Péter elnök-püspöki köszöntőt mondott, majd Isten igéjét a helyi lelkész, Homoki Pál hirdette, a színpadon zenélt a Szélrózsa Band. Színpadra álltak a Szélrózsa Tizek valaha volt és mostani tagjai, a főszervezők, aztán pedig felvágásra került az ünnepi torta.
A tortázás után többen belevetették magukat a Vadkerti tóba, mások a Kaláka, Á la c'ARTe Kamarakórus, Takáts Eszter Beat Band és a Szélrózsa Band zenéjét hallgatták meg. Komoly témát tűzött terítékre az első fórumos összejövetel: Az Auschwitz utáni kor címmel György Péter és Fabiny Tamás beszélgettek.
Így éjfél körül írva eme első bejelentkezést, most inkább a képeké legyen a hangsúly: