– Bár most, a járvány idején megint nagy figyelmet kap a tanári pálya, manapság mégsem sztárszakma. Miért döntöttél mégis mellette?
– Fontos volt, hogy olyan hivatást válasszak, amivel segíthetek, adhatok másoknak, ezt hasznosnak tartom. Úgy gondolom, ez egy olyan értelmiségi szakma, ahol állandóan fejlődhetek, közben pedig folyamatosan közösségben lehetek. És persze nagyon szeretem a gyerekeket is.
– Hittanár-nevelő és földrajz szakos tanárként mennyire volt könnyű elhelyezkedni?
– Már államvizsga előtt elkezdtem érdeklődni, és a vizsga után egy héttel munkába is állhattam. Az egyház rugalmas volt, igyekezett segíteni, így nem voltam magamra hagyva ebben. Január 25-től Sülysápon, Mendén, Kőbányán és Pestújhelyen tanítok általános iskolákban.
– Pályakezdőként gondot jelentett a gyerekek tiszteletét kivívni?
– A hittanórákon jellemzően nincs annyi gyerek, és nagyon lelkesek, kooperatívak. Úgy látom rajtuk, hogy várják az órát, felüdülés lehet számukra, hiszen nem olyan kötött. De nehéz volt megszokni a „Niki néni” megszólítást.


Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+