Tanulságos a történet folytatása is. A tanítványok megkérdezik mesterüktől, hogy ők miért nem tudták a betegeket meggyógyította. Ő így felel: „Kishitűségetek miatt. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen” (Mt 17,20). 

Immár több mint egy éve, hogy hegyekbe ütközünk: a koronavírusjárvány irdatlan hegyvonulatai tornyosulnak előttünk. Mintha Sütő András Advent a Hargitán című darabjában lennénk: azt tapasztaljuk, hogy a Nagy Romlás tövében élünk. A hegy alatt, a halál árnyékának völgyében élünk. A kérdés ez: van-e hegyeket mozgató hitünk? El tudjuk-e űzni a gonoszt? Jézus talán meglepő módon azt mondja, hogy egy mustármagnyi hit elég lehet ahhoz, hogy megtörténjék a csoda, s a hegyek eltűnjenek. Hozzátesz ugyanakkor egy megszívlelendő mondatot: „Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre” (Mt 17,21).

A böjti időben vagyunk. Imádkozunk. Hol eget ostromló akarattal, hol csak lopva, mint egy zugárus. Talán évtizedek óta nem tudtuk már megszólítani mennyei atyánkat, de most felidézzük gyermekkori imáinkat. Keressük a szavakat. Hiszünk hitetlenül Istenben. Imádkozunk ágyunkban forgolódva vagy testvéri közösségben, adott esetben a járvány kapcsán megfogalmazott imaszándékokhoz kapcsolódva és közösségekbe tagozódva.

Hiszem, hogy az Úristen meghallgatja az imákat. Jézus szerint már egy mustrármagnyi hit is hegyeket mozdíthat meg. Ha tenyerünkben tartjuk a mustármagot, alig vesszük észre, annyira parányi. De Jézus szerint ez már elég. A többi már őrajta, az ő kegyelmén múlik. Egy rabbinikus elbeszélés egy kulcsról szól, amely egy nagy karikára van fűzve. Ez azt példázza, hogy a csöppnyi ember a hatalmas Istenhez van kapcsolva. Azért van a nagy karika, hogy a kulcs ne vesszen el. Isten is így akarja megőrizni, megtartani az embert. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3,16).

Böjtben – és persze majd azt követően is – imádkozzunk. Könyörögjünk kitartóan, egyénileg vagy közösségben, a betegekért. Az orvosokért és az ápolókért.  

Ha akkora hitünk van, mint egy mustármag, akkor semmi sem lehetetlen. Ha kitartóan imádkozunk, kikerülünk a halál árnyékának völgyéből, a Nagy Romlás alól. Emberileg lehetetlen? Istennek minden lehetséges. Ezt is Jézus mondta (Mt 19,26). 

Halljuk meg Jézus szavát. Olvassuk az igét. Engedjük, hogy megszólítson minket egy prédikáció, vigasztaló beszéd, lelkigondozói tanács vagy testvéri biztatás, Bizony mondom néktek, ez a fajta nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.

Elhangzott 2021. március 14-én a Kossuth Rádió Vasárnapi újság Lélektől lélekig rovatában.