„Mikulás-istentisztelet!” – pattant ki az ötlet a fejükből. Hirdessük meg előre, hogy ezen a napon, aki templomba jön, mindenki húzzon valami piros ruhadarabot. A lelkész a szokásos papi öltözék helyett öltözzön be Mikulásnak, és tartsuk így a templomi alkalmat. A bátrabbak azonnal vállalkoztak, hogy ők majd beöltöznek krampusznak, rénszarvasnak, hogy teljes legyen a hatás. Az ifjonti hévtől vezérelve egyre meredekebb ötletekkel rukkoltak elő, de tény, hogy az alapötlet tetszett nekem. Ízlelgettem: „Micsoda lehetőség: december 6-a pont vasárnap. Csináljunk valami újat, valami innovatívat, valami merészet! Mikulás-istentisztelet! Szervezzünk gyűjtést a rászorulóknak, és hordjuk szét ezen a napon az istentisztelet után. Adjunk mindenkinek ajándékot, aki a templomba érkezik…” Az egyik hátsó sorban ülő lány, aki a nagy ötletelés közben mind ez ideig hallgatott, most végre megszólalt, és ennyit mondott: „Idén legyünk mi az igazi Mikulás!”

Ki az igazi Mikulás?

Mikulás alakja közismert: piros ruha, fehér szakáll, nagy pocak, a vállán zsák tele ajándékkal. Neve is van: ő Joulupukki, aki Finnországból való. Neve először 1927-ben hangzott el egy gyerekeknek szóló rádióműsorban, és az is, hogy Lappföldön, Korvatunturi hegyen él, mely a fővárostól, Rovaniemitől háromszáz kilométerre északra fekszik. Időközben a Mikulás közelebb költözött, ma már Rovaniemiben, a sarkkörön van a lakása. A finn Mikulás élő személy, nagydarab, vidám, szakállas fickó. Felesége, Joulumuori (Karácsonyanyó) és a joulutonttuk, a karácsonymanók is segítik őt az ajándékozásban. Rénszarvasai pedig úgy lettek, hogy Bob May 1939-ben megírta Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét. Azóta a  Mikulás szánhúzó rénszarvasai Rudolf, Fürge, Sármos, Talpas, Kerge, Csámpás, Torkos, Bátor és Szélvész. De őket nem kell bemutatni, hiszen minden gyermek jóbarátai.

A cikk itt folytatódik.