Vajon miért véljük úgy, hogy szebb, jobb a másik? Talán újabb, fiatalabb, jobban karbantartott, több pénzük van rá, netán a benne élők gondolkodásmódja más? Miért nem tölt el minket is örömmel és felelősséggel, hogy ez a mi templomunk? Lehet, hogy régi, ősi, lehet, hogy nem modern építészeti remek, lehet, hogy talán rongyos a ruhája, rozsdás itt-ott, kopottak a padjai (több tucat generáció kapaszkodott már belé), de akkor is: ez a mienk! Itt van mindnyájunk helye, történelme, századokra visszamenőleg. Sokakat itt kereszteltek, itt konfirmáltak, itt esküdtek hűséget párjuknak. Itt sírták el legfájdalmasabb emberi könnyeiket…

Kedves testvéreim, akik úgy látjátok, hogy a másik szebb! Tegyünk érte együtt, hogy olyan lehessen, amilyen szépségesnek látni akarjuk! Csatlakozzatok a templomért dolgozók táborához, hiszen szükség van dolgos kezekre, anyagi felajánlásokra! Hitvalló őseink a pusztából építették a városunkat, a templomot és az iskolát, két kezükkel, szeretetükkel. Ha azt látjuk, hogy lelki otthonunk épülete, Isten háza nem tetszetős, szakadozott ruhájú, porosodó, tegyük azt, amit az ősök! A munkát tovább folytatjuk, ha lesznek hozzá hitvalló emberek és dolgos kezek. És akkor talán azt fogom hallani: „A mi templomunk szép lett!” És nem csordul ki a könnyem.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 41–42. számában jelent meg 2020. október 25-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.