Szente Józsefet nagyon sokan ismerték. Nemcsak Veszprémben, de a megyében is: szinte mindenhol ott volt, ahol történt valami. Sokszor ő maga generálta, szervezte, hozta létre a programokat, közösségeket, csoportokat; a közösségteremtés, szervezés mestere volt. Magas fokon művelte ezt munkahelyén, a Soproni Postaigazgatóság Hírlap Hivatalának vezetőjeként; munkája elismeréseként a postai hírlapszolgálat logisztikai irányításával bízták meg, országos hatáskörrel.

Amikor 2003-ban nyugdíjas lett, újra munkához fogott, önkéntesként, nyugdíjas társaiért. Megszervezte a postások nyugdíjasklubját, amelynek példáján egymás után alakultak a klubok a városban. Átvették tapasztalatait, módszereit, és felkérték, fogja össze, segítse a többi nyugdíjasszervezetet is. Így lett a nyugdíjasklub-vezetők fórumának elnöke, aki átlátja a 47 klub mindennapjait, ügyes-bajos dolgait, segít, információkat továbbít. Saját példával is mutatta, hogy a nyugdíjaséveket élni kell, ha lehet, derűsen, tevékenyen, és egymásra figyelve, támaszkodva.

Szervezte a bálokat, a kirándulásokat, túrákat, a celldömölki fürdéseket, színjátszók műsorában vállalt szerepet. Részt vett a nagyszülők és unokák mesemondó versenyének, valamint a Mesél a múlt pályázat lebonyolításában, nyugdíjas társait díjakra terjesztette fel. Veszprém Város Idősügyi Tanácsának alelnöke lett, majd elnöke a tavaly alakult Szenior Mentor Kerek­asztalnak, melynek szakemberei abban segítenek, hogy információs hálót szőjenek a települések nyugdíjasai között, látogassanak el egymás rendezvényeire, együtt szórakozzanak. Használta az internetet, a közösségi hálón üzent a nyugdíjasklub-vezetőknek, tagoknak, rendezvényekre küldött meghívókat, születésnapra, névnapra köszöntőket, fiataloknak és középkorúaknak is. A járvány első hullámában, a tavaszi időszakban maszkokat vitt a nyugdíjasoknak; az idősek világnapján Örömhozó emléklapot kapott odaadó tevékenységéért.

A Veszprémi Evangélikus Egyházközség aktív tagja, évekig az alapítvány kuratóriumának elnöke. Mindig azt kereste, hogyan tudna a gyülekezet javára, épülésére lenni: egy-egy eseményen köszöntötte az érkezőket, főzött a gyülekezeti napokon, feleségével együtt finn vendégeket fogadott otthonában. Munkájával, ötleteivel jelen volt az evangélikus óvoda létrehozásánál, figyelemmel kísérte az ott folyó munkát, Mikulásként kopogtatott be a kicsikhez. Mindenben lelkes volt, ha hibázott, beismerte tévedését. A gyülekezetben tervezte a jövőt, a templombelső megújítása is érdekelte.

Személyesen is emlékszem szeretettel teli, vigasztaló, együttérző, bátorító szavaira. Folyamatos volt a figyelme. Aznap este, mikor halálának híre eljutott hozzám, az az ige tolult elém, hogy készen kell lenni. „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Mt 24,44 „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” Mt 25,13.

A hívő embereknek van reménységük. Nem értik, miért és hogyan történt mindez, de hiszik, hogy Isten tudja, kegyelmes szeretete megőrzi és megtartja őt mennyei országában. A gyülekezet tagjai együtt vallják meg Krisztusba, az élet Urába vetett hitüket.

Szente József búcsúztatása 2020. október 28-án volt a veszprémi Vámosi úti temetőben.