– Beszélgetésünk elején engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Ön hogyan lett a Szent Korona őrzője?

– Vitéz József, az 1945-ben megszűnt Magyar Királyi Koronaőrség utolsó koronaőre a rokonom volt – a nagymamám testvérét vette feleségül –, és azok közé a koronaőrök közé tartozott, akik 1945-ben kimenekítették hazánkból a koronát. Így részben volt egy családi indíttatásom. Amikor 2011-ben elkezdték kidolgozni az újraalakuló koronaőrség szabályzatát, akkor én már jó ideje a Magyar Honvédségnél teljesítettem szolgálatot, a vezérkarnál haderőtervező voltam. Megemlítettem az akkori tábornokomnak ezt a családi szálat, így engem is bevontak a koronaőrség alapító dokumentumának kidolgozásába, később pedig, amikor lehetőség nyílt rá, felvételre jelentkeztem.

– Bár a koronaőri eskü szövege az évszázadok során többször változott, a lényeg azonban nem: a fogadalom szerint az őrző az életét is kész föláldozni a Szent Korona védelméért. Az elhivatottságon túl mi kell még ahhoz, hogy valaki koronaőr lehessen?

– A koronaőrség tagjai tapasztalt katonák. A Magyar Honvédség katonái közül jelentkezőkből szigorú válogatás és kiegészítő képzés után válhat valaki az állomány tagjává. Többen vannak közöttünk, akik a NATO-szövetségi kötelezettségünk részeként külföldi misszióban is részt vettek már. Rendfokozati kategóriában sok főtörzsőrmester szolgál az állományban, így elmondhatjuk, hogy a koronaőri intézmény képviselete magasan reprezentált.

– Miből áll a koronaőrök kiképzése?

– Mivel előzetesen már mindenki részesült katonai kiképzésben, kiegészítő képzéseket kapnak a jelöltek. Ezek sorában nagyon hangsúlyos a Szent Koronával, annak történetével, tulajdonságaival, a koronaőri hagyományokkal kapcsolatos lexikális tudás, illetve az állóképesség fejlesztése.

– A múltban balettmester is segítette a koronaőrök szép mozgásának fejlesztését. Ez ma is így van még?

– Balettmesterre most már nincs szükség, megvannak a saját szakmai kiképzőink.

– Mitől annyira különleges a magyar korona, hogy egészen különálló katonai egységet kell fenntartani az őrzésére?

– Önálló jogi személyiségről van szó, amely a magyar állam jogfolytonosságát jelképezi. A magyar korona az úgynevezett beavató koronák sorába tartozik. Ez azt jelenti, hogy csak egyetlen alkalommal, a királlyá szenteléskor érintették vele az uralkodó fejét. A ceremónia után biztos helyre vitték, ott őrizték, és csak a következő uralkodó színre lépésekor vették elő újra. A magyar királyok koronázásánál az uralkodói jog legálissá válásának az volt a feltétele, hogy a ceremóniának Székesfehérváron kellett megtörténnie, ahol az esztergomi érsek a Szent Koronával koronázta meg az uralkodót. Ez a feltételrendszer 1526 után a helyszínt és az egyházi személyt illetően ugyan többször megváltozott, de a beavató koronát illetően nem. Épp ezért minden királyválasztásnál kardinális kérdés volt a Szent Korona jelenléte, mivel a királyi hatalmat a Szent Korona ruházta rá az uralkodóra.

– A kezdeti időkben a regáliák az egyház őrzésében álltak, idővel azonban az uralkodók által elrendelt, illetve szervezett katonai intézmények vigyázták őket. Ezek időről időre átalakultak, más-más feltételrendszer alapján működtek. A koronaőrség történetéből ön mely időszakokat emelné ki?

– Az Árpád-ház uralkodóinak idején valóban csak az egyház őrizte a koronázási ékszereket. Viszont pont ebből adódtak a gondok, mert az egyháznak hol erősebb, hol gyengébb volt a kapcsolata a királlyal, és a korona sem volt mindig a helyén. Az Árpád-ház kihalása után hiába koronázták meg például kétszer is az Anjou Károly Róbertet, a magyar urak nem fogadták el őt addig uralkodónak, amíg a Szent Korona nem érintette a homlokát. Így az Anjou-korban az egyházi őrzés mellett egy úgynevezett bizalmi őrzést is megpróbáltak: a bandériumokban szolgáló zászlósurakat is megbíztak a regáliák őrzésével. Mátyás koronázásakor még nagyobb komplikációk léptek fel, mert a Szent Koronát III. Frigyes német-római császár csak nyolcvanezer arany váltságdíj fejében volt hajlandó visszaadni 1463-ban. Ez óriási összeg volt – abban az időben egy Debrecen nagyságú városnak három aranyforint volt az éves adója. Ezen összeg kifizetése után született meg az 1464. évi II. cikkely, amely elsőként rendeli el a Szent Korona közjogi őrzését. A szövegben az „idegen kézre jutás” fogalma is megjelenik. Miután egyre többször előfordult, hogy az ország határain kívülre került a korona, egyre gyakoribbá vált, hogy harcedzett katonákat alkalmaztak az őrzésére. Így harmadikként Mária Terézia intézkedéseit emelném ki, aki azokat a magas gránátosokat, akik a harcokban jeleskedtek, de valamilyen szempontból hadirokkanttá váltak, tiszteletbeli alkalmazásba tette a Szent Korona őrzésére. Sokak azt gondolták róluk, hogy gyengébb képességűek, ami nem igaz, mert ők tapasztalt, képzett katonák voltak. Az a Mária Terézia, aki gondosan ügyelt a testőrségére, katonailag bizonyított őröket rendelt a korona védelmére, így ő lett az alakulatunknak is az alapítója. Annak a 32-es alakulatnak, amely jelenleg a Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár nevet viseli.

– A Magyar Királyi Koronaőrséget 1871-ben állították fel, és ekkor jelent meg az országos koronaőri tisztség fogalma is, amely feladatra a rendelet értelmében két személyt kellett kiválasztani. Az országos koronaőrök sorába tartozott az evangélikus báró Radvánszky Albert is, akit 1942-ben báró Perényi Zsigmonddal egyetemben választottak meg e nemes tisztségre.

– Őket még a felsőház szavazta meg. Mindketten jogtudósok voltak, Perényi a felsőház elnökeként, Radvánszky alelnökként koruk köztiszteletben álló embereinek számítottak. Az országos koronaőri tisztség betöltésénél egyebek mellett a családi háttér és a felekezeti hovatartozás is fontos szempont volt. Arra is adtak, hogy az egyikük katolikus, a másikuk protestáns legyen. Mind erkölcsi, mind pedig szakmai szempontból magas kritériumrendszernek feleltek meg azok, akik a Szent Korona közelében teljesítettek szolgálatot.

– A koronaőrök a munkájuk során rengetegszer kerültek életveszélyes helyzetbe.

– Nagyon sok ilyen történetet ismerünk. Vitéz Józsi bácsi mesélte, hogy a második világháborúban többször a frontvonalon keresztül kellett megközelíteni az őrhelyüket. Ha lőttek rájuk, ők visszalőttek, de az őrhelyre meg kellett érkezni. Az is megtörtént, hogy kivégzőosztag elé állították a koronaőröket – mert állítólag egy német tank felé lőttek –, és pár percen múlt, hogy nem végezték ki őket. Erre mondjuk azt, hogy a Szent Korona vigyázta őket.

– Amikor 1945-ben külföldre menekítették a regáliákat, a koronaőröknek nemegyszer fegyverrel kellett megakadályozniuk, hogy erőszakkal elvegyék tőlük a koronázási ládát. Pajtás Ernő parancsnok szerint ez azért sikerült, mert ahogy fogalmazott: „Mi megvédjük a koronát, a korona megvéd minket.”

– Az biztos, hogy számos csodának megfelelő esemény történt már a Szent Korona múltjában. Van egy mondás: a korona kiválasztja az őreit. Azonban a koronaőrök is mindent megtesznek a védelméért. Például az 1919-es Tanácsköztársaság ideje alatt leszerelték a koronaőrséget, a klenódiumot pedig őrizetlenül a budai Várban hagyták. A koronaőrök ettől kezdve titokban úgy vigyáztak továbbra is a nemzeti kincsünkre, hogy civilben, váltásos szolgálatban, több hónapon keresztül takarítottak a Vár területén, így tartva szemmel a koronaőrző helyet. Volt köztük olyan is, aki lámpaoltásra vállalkozott.

– Ha már az öltözék szóba került, ejtsünk néhány szót a koronaőri díszegyenruháról is. Az 1945 előtti díszes viselethez és fegyverzethez képest a mostani egyenruha jóval szerényebb…

– Az 1990-ben megalakult Magyar Királyi Koronaőrök Egyesülete hagyományőrző céllal megvarratta az 1945 előtt viselt díszegyenruhák másolatát, a mai napig abban jelennek meg a különböző rendezvényeken. A mai koronaőrök ruházatának azonban a kor követelményeinek kell megfelelnie, a fegyverzetnek pedig a jelenlegi fegyverfogási szabályokhoz kell igazodnia. Így például a koronaőrség egykori jellegzetes díszfegyvere, az alabárdok családjába tartozó, több mint két méter hosszú vibárd sincs már használatban. A mostani egyenruhán azonban jól láthatók a különböző ékítmények. A trikolór színei közül a mienk a piros, amely a zsinórban, a parolin [paroli: fegyvernemjelzés az egyenruha hajtókáján – a szerk.] és az állományjelzőben is megjelenik. A fehér színt a díszzászlóalj katonái viselik, míg a zöldet a Sándor-palota őrsége. A koronaőrségnek nemcsak a paroliján látható a Szent Korona képe, de az egyenruhánk gombjait is az díszíti.

– Alezredes úr beszélgetésünk során említette, hogy bár katolikusnak keresztelték, de édesanyja révén evangélikus gyökerei is vannak. Mit jelent önnek a Szent Korona őrzése?

– Nehéz ezt szavakba önteni. Egyfelől szakmai szempontból a karrier csúcsát jelenti. Azonban én úgy kerülhettem a Szent Korona őrzői közé, hogy a rokonom is koronaőr volt. Ez olyan láncolat, ami emberileg is, lelkileg is kötelez.

Koronaőreskü
„Én, … ünnepélyesen esküszöm, hogy a Magyarország alkotmányos folytonosságát megtestesítő Szent Koronát minden körülmények között, minden veszélytől megóvom és állhatatosan őrzöm, illetéktelen kézre jutását életem árán is megakadályozom. A különleges szolgálat által megkívánt magas követelmények érdekében tudásomat, testi erőnlétemet a legjobb állapotban tartom, egész életemben erkölcsi feddhetetlenségre törekszem.
A Honvéd Koronaőrség bajtársi szellemétől áthatva, példamutató módon mindenkor becsülettel, magyar honvédhez méltón, harcban vitéz módon küzdve élek és halok.
(Az esküt tevő meggyőződése szerint:) Isten engem úgy segéljen!

A Szent Korona különleges rejtekhelyei

Wittelsbach Ottó bajor herceg egy csobolyóban (nagyobb kulacsban) elrejtve, a nyeregszíjhoz erősítve csempészte haza Brünnből (Brno, ma Csehország) a koronát 1305. november 1-jén. A nagy sietségben nem vette észre, hogy a csobolyó menet közben eloldódott. Visszafordulva, nagyjából egy mérföldnyi lovaglás után érintetlenül megtalálták a nagy forgalmú útszélen. 

Kottaner Jánosné Wolfram Ilona, Luxemburgi Erzsébet magyar királyné udvarhölgye úrnőjének parancsára 1440. február 20-ról 21-re virradó éjszaka egy vörös díszpárnába varrva kicsempészte a klenódiumot a visegrádi várból, hogy Komáromba vigye. A Dunán való átkeléskor a vékony jég azonban beszakadt a szán alatt. A Szent Koronát rejtő vörös bársonyvánkost leszámítva szinte a teljes rakomány a jeges folyóba csúszott. 

Szemere Bertalan miniszterelnök a szabadságharc végnapjaiban magára vállalta, hogy elrejti a koronázási jelvényeket. A regáliákat őrző eredeti ládát Orsova [Románia] közelében, a Havasföldre vezető út mellett egy füzesben ásták el 1849 augusztusában, ahol 1853-ig volt. A vízjárta terület komoly károsodást okozott a palástban és a kardban, de a Szent Korona nem sérült meg. 

A kedvezőtlen hadi helyzet és a nyilasok mozgolódásának hatására a Szent Koronát a budai várbeli óvóhelyétől nem messze, a koronaőrség Váralja utca 14. szám alatti laktanyájának szenespincéjében rejtette el egy ötfős illetékes csapat 1944. október 10- én. A koronát Vály István alezredes egy bőrtokban a körgallérja alá rejtve csempészte be a laktanyába. Apincében áttették egy huszonöt személyes, kipárnázott ételesdobozba, és így rejtették el az előkészített mélyedésbe. A fülkét visszafalazták, majd szenet lapátoltak a fal elé.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 37–37. számában jelent meg 2020. szeptember 27-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.