Az első előadó Draskóczy István, az ELTE egyetemi tanára, professzora volt, aki röviden bemutatta a kutatócsoport előzményeit, megalakulását, személyi állományát és eredményeit. Az alapkutatásokkal és adatbázis-építéssel foglalkozó kutatók az eltelt évek alatt több, mint 100 ezer külföldi és 262 ezer, hazai felsőoktatási intézménybe járó diákról találtak adatokat a 12. századtól egészen 1918-ig. Eredményeikről immár több mint 100 publikációban számoltak be, hét konferenciát (ebből három nemzetközit) szerveztek és két könyvsorozatot indítottak. Ezek a kötetek közlik az összegyűjtött adattárakat, kiegészítve komoly bevezető tanulmányokkal. Az egész Kárpát-medencére kiterjedő anyaggyűjtés következtében eredményeik nem csak a magyar, hanem a szomszédos országok történettudományának is hasznára fognak válni.

Szögi László habilitált egyetemi docens előadása az 1526 – 1919 közötti, Európába tartó evangélikus peregrinációval ismertette meg a hallgatóságot. Az előadó sajnálattal jegyezte meg, hogy annak ellenére, hogy a felsőoktatás és az egyetemek a nemzeti identitás fontos részei (az olasz, német és más nyugat-európai egyetemek az elmúlt évszázadok kutatásai és forrásközlései alapján hatalmas adatbázisokat építettek), magyar részről sokáig nem foglalkoztak kellőképpen a témával; emiatt felbecsülhetetlen értékek mentek veszendőbe, például a szovjet ágyútűz miatt elégett nagyszombati egyetemi anyakönyvek, ahol legalább a névsorokat meg lehetett volna menteni, ha időben kiadják. Szögi László hangsúlyozta, hogy a korai hazai egyetemalapítási kísérletek kudarca és a magyarországi egyetemalapítások megkésettsége ellenére a Magyar Királyság felsőoktatási szempontból nem volt elmaradott, csak az értelmiségnek külföldön kellett tanulnia. Ez hosszútávon jót is tett a hazai értelmiségnek, ugyanis különböző helyekre mentek, nem csak egy helyről érkezett a tudás Magyarországra. Az előadó kimutatta, hogy az ismert adatok alapján az 1526 és 1800 közötti egyetemjárók egyharmada evangélikus volt, arányaiban tehát ők voltak e téren a legjelentősebb protestáns felekezet. Később hozzátette, hogy ennek oka az evangélikusok magas műveltség iránti igénye volt, amely elvárta a lelkészektől, hogy Bécsnél távolabb, német egyetemeken képezzék magukat. Mint kiderült, még Uppsalába és Lundba is eljutottak.

Durovics Alex tudományos segédmunkatárs a hazai evangélikus líceumok diákjairól tartotta előadását. A líceumi oktatás célja nem csupán az erkölcsi nevelés és az értelmiségi utánpótlás volt, hanem a diákok felkészítése a külföldi peregrinációra is. Az előadó – aki impozáns mértékű adatgyűjtéséhez számos hazai és határon túli gyűjtemény mellett az Evangélikus Országos Levéltár anyagát is felhasználta – térképekre vetítve mutatta be a legjelentősebb (Pozsony, Késmárk, Eperjes), a középméretű (Lőcse, Sopron) és a kisebb (Mezőberény/Szarvas) líceumok vonzáskörzetét. Hangsúlyozta, hogy a munka nem fejeződött be, eredményeiből pedig a művelődéstörténet mellett többek között a szociológia, az intézménytörténet és a családfakutatók is profitálhatnak. Az előadásokat követően szokás szerint lehetőség volt kérdések feltételére, amellyel ezúttal többen is éltek. Jó hangulatú szakmai diskurzussal ért véget az este.