A meghívó – Holger Milkau esperes – a Vizitáció rendje és gyakorlata az ELKI-ben és a partneregyházaknál címmel állította össze a programot. Mivel a Magyarországi Evangélikus Egyházban is folyamatos felelősség hárul az esperesekre a vizitáció terén, ezért a téma különösen is érdekesnek bizonyult. 

Róma külvárosában lévő Casa La Salle nevű, missziós intézmény és zarándokokat fogadó szálló volt a konferencia helyszíne. A technikailag jól felszerelt, otthonos ellátást nyújtó intézet egyik kápolnáját használták a résztvevők a lelki munkára, a tárgyalások, beszélgetések pedig a „Zöld terem"-ben zajlottak. 

A konferencia nyelve a német volt, hisz az ELKI elsősorban az Olaszországban élő németek egyháza. Az összesen 17 gyülekezetet magába foglaló egyház mintegy 8.000-9.000-es tagságával egy valóban miniatűr egyház Olaszországban. Mivel a lelkészek Németországból érkeznek, s az állást csak határozott időre foglalhatják el, ezért a lelkészi kör is viszonylag gyorsan változik. Ezért nem csak a magyar és a szlovén résztvevők miatt volt érdekes a bemutatkozás. 

A konferencia fő témáját Tobias Küenzlen lelkész, tanulmányi vezető (Németország) bibliatanulmányával vezette fel, aki a II. Korintusi levél 10. fejezete alapján Pál apostol látogatási szándékát vetette össze a mai vizitációk gyakorlatával. A bibliatanulmányt élénk csoportbeszélgetés követte, hogy aztán a helyi gyakorlatokat – a lelkészek és az esperesek oldaláról tapasztalt vizitációs gyakorlatokat is megismerhessük.

A magyar résztvevők – Kondor Péter, kelet-békési, Smidéliusz Zoltán Somogy-zalai, illetve e sorok írója Bence Imre budai esperes - a magyar esperesi vizitációs gyakorlatról tartottak beszámolót. 

A konferencia másnapján Hermann Miklas, ausztriai esperes tartott interaktív előadást a vizitáció hasznáról, a gyülekezeti élet rendjének és aktivitásának ellenőrzéséről. Érezhető volt annak az igénynek az erősödése, hogy a vizitáció túlmutasson az adminisztratív rend ellenőrzésén, és egyfajta testvéri látogatásként lelki megerősítő alkalommá váljon. 

Aznap este Bence Imre a magyar egyház életéről és saját gyülekezetének szolgálatáról számolt be vetített képes előadással, amelyet – magyar borok kínálata közepette – sok-sok érdeklődő kérdés követett. Így merült fel a gondolat, hogy a maroknyi olasz egyház lelkészi kara, egyszer Magyarországon is tarthatná lelkészkonferenciáját.

A magyaroknak még egy feladat jutott: a szerda reggeli áhítatot szintén Bence Imre tartotta az aznapi ige alapján (Jn 8). A házasságtörő asszony történetét felelevenítve arról szólt, hogy vannak rigorózus vizitátorok, akik mindenkiben a hibát keresik, még Jézusban is. És ott van Jézus, aki az irgalom szemével tekint a bűnösre. És nekünk – lelkészeknek és espereseknek – kik ugyanúgy középpontba kerülhetünk, mint a bűnös nő, Jézus irgalma és világ világosságaként közöttünk lévő bűnbocsánata adhat új indulást. 

A konferencián az ELKI belső szolgálata is hangsúlyosan került elő (pl. esperes választás előkészítése), eközben a külföldi vendégeknek lehetősége nyílt az őrök  város főbb látványosságainak megismerésére is.   

A konferencia zárónapján Kondor Péter esperes mondta el köszönő szavait és fogalmazta meg újra a meghívást. Elsősorban Holger Milkau esperes és Ulrich Eckert espereshelyettesnek köszöntük meg a meghívást, a vendégszeretetet és a törődést. 

A testvéri kapcsolatok ápolása, a tapasztalatok kicserélése és az egymásért való imádságos felelősséghordozás lehet minden testvérkapcsolatnak az alapja. Így hordozhatjuk mi is imádságainkban az olaszországi evangélikusok szolgálatát.

Fényképekkel később frissül anyagunk!