A kapcsolat 2018-ra nyúlik vissza, amikor egyre többen értesülhettek arról, hogy az Evangélikus Országos Gyűjtemény – Evangélikus Országos Könyvtár nemcsak a kutatók, hanem a látogatók előtt is megnyitotta a Podmaniczky-Degenfeld Könyvtárat. (Egy év alatt mintegy 800 látogatót vonzott ez a muzeális gyűjtemény. A programhoz mindig kapcsolódott az Üllői úti székház bemutatása és esetenként az Evangélikus Országos Levéltár történeti terének a megtekintése is.)

2019. júniusában a Degenfeld családi hét keretében a család 34 tagját hozta el az Üllői úti székházba dr. Kálmán Attila marosvásárhelyi történelemtanár. Megtekintették a Podmaniczky-Degenfeld Könyvtárat és a Kastélykönyvtár a levéltár és a kápolna között című időszaki kiállítást. 

A június 29-ei kutyfalvi Degenfeld-kastély kapunyitása hosszú folyamat kezdete, melynek során a tulajdonos, Degenfeld István szeretné felújítani és élettel-funkcióval megtölteni a kastélyt. A Castellum Alapítvány szervezésében valamennyi korosztályt megszólító, gazdag programsorozattal várták a kastélynap mintegy 1.200 látogatóját. A nagyteremben folyó előadásokon megismerkedhettünk a Svájcból Svábföldre telepedő Degenfeld család múltjával. A magyar ág Degenfeld Miksa és Teleki Anna házasságával és az erdőszádai birtok (Máramaros megye) megvásárlásával alakult ki (http://www.degenfeldkastely.com/szarmazasi-tabla). Ma már Eybach-tól Budapesten át Kutyfalváig követhető nyomon a család történelmi és kultúrtörténeti tevékenysége.

Az egyik szál éppen az evangélikus egyház Podmaniczky-Degenfeld Könyvtára. Az „Agarak, csillagok, könyvek” címmel Hubert Gabriella beszélt a könyvtár építőinek, Podmaniczky Gézának (1839–1923) és Degenfeld-Schomberg Bertának (1843–1928) az életéről, kultúraközvetítő és értékmentő szerepéről. Degenfeld Berta a nőnevelés 19. századi követelményei szerint, szigorú református szellemben nőtt fel. Nehezen olvasható, magyarul, franciául és angolul 1859–1864 között írt naplója szerencsésen fenn maradt. Megelőlegezi azt a nem szokványos életutat, amelyet D. Berta bejárt. 

Az előadásra készülve sikerült a naplóban egy-két fontos tényre bukkanni. Nem a férjhez menés volt D. Berta életének a fő célja. Boldogságához három vágyának – az írásnak, az olvasásnak és a világkörüli utazásnak – a teljesülését remélte az élettől. 1863-ban és 1864-ben névtelenül, O. V. monogrammal elküldte Arany Jánosnak, az éppen induló Koszorú szerkesztőjének két elbeszélését. Nagy boldogság volt számára, amikor nyomtatásban megjelentek. (Az egyik az 1568–71 közötti moriszkó lázadás történetébe ágyazott szerelmi történet.) Az utazást a Podmaniczky Gézával kötött házasság hozta el számára. Nászútjukon egészen Japánig eljutottak. Olvasási szenvedélyéről a Podmaniczky-Degenfeld Könyvtár egyes kötetei tanúskodnak. A könyvek megbecsüléséről beszél az a gondosság, ahogyan Degenfeld Berta szinte könyvtárossá képezte ki magát azért, hogy szakszerűen rendezze be a könyvtárat, írja meg a katalógust, és gyarapítsa az aszódi (Podmaniczky Lajos) és tóalmási (Prónay Sándor) egyesítéséből létrejött mintegy 28.000 kötetes Podmaniczky-Degenfeld Könyvtárat.

A kastélynapot a 15. századi eredetű református templomban ökumenikus istentisztelet zárta.