„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (Jn 1,1–3)

Ez a szó János evangéliumának az elején azonban sokkal többet jelent bármilyen kezdetnél. Nemcsak az Ószövetség első szavára utal – „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” (1Móz 1,1) –, és nemcsak egy általános kezdetre. Hanem a világ kiinduló okára. Az eredeti szövegben található görög szó, az arkhé (αρχη) az ógörög filozófia egyik fontos kifejezése volt.

Sok filozófus gondolkodott akkoriban azon, hogy a világunk miért olyan, amilyen. Mi okozza azt, hogy vannak szilárd és folyékony anyagok? Miért van hideg és meleg? Sokféle megoldásra jutottak, de mindannyian egy arkhét kerestek és feltételeztek. Egy rendezőelvet, amely mindenért felelős.

Thalész, a milétoszi filozófiai iskola alapítója szerint a víz mindennek a kiinduló oka. Anaximenész szerint a levegő sűrűsödése hozza létre a dolgokat. Minél sűrűbb valami, annál szilárdabb. A felhő sűrűsége nagyobb, mint a levegőé, de sokkal kisebb, mint a vízé. Pitagorasz szerint a számok jelentik a rendezőelvet, Empedoklész szerint pedig a négy őselem: a föld, a levegő, a víz és a tűz.

Zseniális maga a felvetés, hogy világunknak van rendezőelve, mely harmonikussá, kiszámíthatóvá teszi. Eme következtetések azonban tévesek. Persze nem csoda, hiszen az ókori görög filozófusok nem ismerték a világ teremtő Urát. Nem voltak ateisták, volt hitük, de az Úr nem jelentette ki akkor még magát azon a területen, ahol ők éltek.

A cikk itt folytatódik.