Köszöntőjében visszaemlékezett a kezdetekre, és megosztotta a hallgatósággal az otthonhoz fűződő személyes kötődését: szükség esetén a szüleit is ennek az intézménynek a gondjaira bízta volna.

Halkóné dr. Rudolf Éva helyi képviselő elmondta, hogy keresztelő révén családilag is van kapcsolata az Emmaussal, mindig szívesen érkezik az otthonba.

Fritz Blanz, a bajor diakónia munkatársa szeptember hónap igéjével köszöntötte az ünneplő gyülekezetet: „Isten szépen megalkotott mindent a maga idejében...” Beszédében a teremtésben ránk bízott felelősségünkre hívta fel a figyelmet. 

Buda Annamária, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Országos Irodája Diakóniai Osztályának vezetője Sztehlo Gáborról tartott előadást, hangsúlyozva a háború utáni szerepét az evangélikus egyház diakóniájának újraszervezésében. Gondolatai, irányelvei ma is fontosak ebben a szolgálatban. Buda Annamária kitért a szeretetotthon jogelődjének történetére is, melyben Isten gondviselését láthatjuk, hiszen hosszú időn keresztül állami támogatás nélkül kellett működnie. 

Bozorády Zoltán egy arcképcsarnokot tárt a hallgatóság elé azok neveivel, akiket Isten az ügy mellé állított, hogy segítői legyenek a rábízott feladat megvalósításában. A lelkész, aki szolgálatának kezdete óta sok építkezés megvalósulásáért volt felelős egyházunkban, emlékeztetett arra, hogy az épület nem cél, hanem eszköz: „Az 1993-ban felszentelt főépület és a 2005-ös befejezésig elkészülő új részek csupán eszközök Isten tervének megvalósulásában. Ugyanígy sok nagyszerű munkatárs, aki az elmúlt két évtized alatt az otthon vezetésében, az egészségügyi és szociális munkában, az adminisztráció végzésében, a rend fenntartásában és minden más működésben részt vettek, eszközök voltunk Isten kezében. Isten tervében ugyanis egy-egy objektum megvalósulása nem cél, hanem eszköz, egy-egy ember szolgálatba állása – mely nélkül nem lehetne gondoskodni a ránk bízott idős emberekről – eszköz az ellátás biztosításában. Hálásak vagyunk Urunknak, hogy kaptunk elkötelezett, keresztyén munkatársakat, sőt sokszor átéltük azt a csodát, hogy akik semmilyen egyházi háttérrel nem rendelkeztek, elfogadták az Úr Jézust életük Urának, s a szakmai feladat mellett az ő országának munkásai is lettek.” 

A közös ebéd után Szabó Balázs koncertjét és bizonyságtételét hallgatták meg. Az ünnepet D. Szebik Imre püspök áhítata zárta 1Thessz 1,18 alapján, melyben rámutatott: a hálaadás Istent dicsőíti, mert azáltal megvalljuk, hogy Ő cselekszik. 

Szeptember 23-án, a vasárnapi istentiszteleten Gregersen-Labossa György, az MEE diakóniai bizottságának elnöke köszöntötte a gyülekezetet, kihangsúlyozva, hogy templom, gyülekezet és az intézmény együtt teljesek a diakóniai szolgálatban. D. Szebik Imre püspök pedig igehirdetésében a hit győzelméről beszélt.

„S élő kövekből épít már / Templomot itt a Szentlélek. / Kegyelem és új élet vár: / Megváltott, szolgáló élet. / S hol kettő-három ráfigyel, / Mit ígért, nem felejti el, / Jelen van Jézus közöttünk.” (EÉ 288,4)