Az első csoda, hogy Paraszt Attiláné, az iskola pedagógusa és munkatársai jelentős összeget nyertek egy pályázaton, amelynek lényege egy koprodukció az iskola gyermekkórusa és az Újszegedi Kamarazenekar között.

A második, hogy Paraszt Attilánénak sikerült megnyerni a kamarazenekart a nem kevés nehézséggel járó együttműködésre, ezzel megtalálta a megfelelő partnereket.

A harmadik: sikerült összefogni a nagy létszámú, az elsősöktől nyolcadikosokig terjedő énekkart, kiválasztani közülük a legmegfelelőbb szólistákat, és karvezetőként ezen a szinten magas szintű énekkari hangzást biztosítani.

A negyedik maga a kórus, amely a műsor első részében önálló produkciót mutatott be (magyar népdalok, Kodály-művek, egy kánon, egy Purcell-mű) kitűnő előadásban, megfejelve a finom hangzással előadott, az Oscar-díjas Mindenki c. film által híressé vált Bodzavirággal. A zongorakísérő Ivancsó Viola volt.

A következő csoda a kamarazenekar maga. Alapítója (1980-ban!), vezetője, karnagya máig Kiss Ernő. Az amatőrökből létrejött zenekar profi szinten játszik. Ezt bebizonyította a Négy évszakra emlékeztető Vivaldi-mű, A pacsirta előadásával, benne Koncsol Kamilla művészi fuvola-, Tornyai Jenő gordonka- és Győri Péter continuojátékával.

A hatodik: mégis vállalták a gyermekkórussal való együttműködés kockázatát. A ma már kevéssé ismert Tamás Gergely Alajos (1915–1967) Kánai menyegző című, éppen 60 éve bemutatott, gyermekkarra és zenekarra írt oratóriumát adták elő. Ennek tartalma a Bibliából ismert: Jézus a menyegzőn a vizet borrá változtatta (azaz csodát tett).

Az újszegedi zenekart és a gyermekkórust a Szarvasi Kamarazenekar karnagya, Pechan Zoltán vezényelte. A gyermekkart a Benka-iskola pedagógusai is erősítették: a műsor ötletgazdája, szervezője Paraszt Attiláné, valamint Megyikné Bagi Erika és Kohutné Trabach Gyöngyi. Az előadást megérdemelt, nagy tapssal köszönte meg a közönség. Legközelebbi fellépésük Szegeden lesz: május 12-én 16 órakor a Bálint Sándor Művelődési Házban.

Ez az előadás megérdemelne egy szarvasi ismétlést – jóval kedvezőbb időpontban, például jelentős egyházi ünneppel összekötve, amikor már kevesebb rendezvény van a városban, és sokkal többen mennek a templomba.