– Miért választottad a teológiát?

– Édesanyám és nagyszüleim hívő, gyülekezetbe járó emberek, akik biztos alapot adtak a számomra. Édesanyám már kiskoromban vasárnapi istentiszteletekre vitt, ezáltal már fiatalon nagyon erős kötődésem alakult ki az egyházhoz. A gyülekezeti hittantáboroknak először résztvevője, majd 2012-től ifjúsági segítője voltam. A felvételinél egyedül a teológiára adtam be a jelentkezésemet.

– Teológiai tanulmányaid alatt melyik terület vált különösen fontossá számodra?

– A képzés során nagyon erős elméleti alapot kapunk. Az egyháztörténet különösen is foglalkoztat. A gyakorlati tárgyak közül a valláspedagógia érdekel még nagyon. Ebben olyan ismereteket szerzek, amik megmutatják, hogyan érdemes a gyermekek hitoktatásával foglalkoznunk.

–  A 20. század második fele sok szempontból terhelt korszak, te mégis ezzel foglalkozol. Miért?

– A 20. század második felének magyar egyháztörténeti vonatkozásairól írom majd a szakdolgozatomat. Szüleim és nagyszüleim sok történetet mondtak el erről az időről, ezek felkeltették az érdeklődésemet, hogy megismerjem, milyen összefüggések voltak akkor. A középiskolában is a történelem volt az egyik kedvenc tárgyam, már akkor is érdekelt a kommunizmus időszaka. Az egyháztörténeti kurzuson is izgalmas betekintést nyerhettem a magyarországi kommunizmus szövevényes történetébe, ezen belül az evangélikus egyház adott időszakra vonatkozó kérdéseibe.

– Teológushallgatóként számos egyházi önkéntes szolgálatot is végzel. A Szélrózsán dolgozol, az országos iroda gyülekezeti és missziói osztálya ifjúsági rendezvényeinek is állandó segítője vagy. Miért fontosak számodra ezek az alkalmak?

– Az önkéntesség nagy erőt ad, fel tud tölteni. Érzem, hogy tudok valamit tenni, másoknak tudok segíteni, munkámmal nemes célokat tudok szolgálni. Örülök, hogy ezeken az alkalmakon olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akikkel jó barátságban is vagyok, baráti közösséget alkotunk.

–  Milyennek képzeled a 21. század egyházát?

– Ott kell lennünk az emberek mindennapi életében, akár a fájdalmaikban, de örömeikben is. Legyünk képesek együttérezni és az élet jelentős eseményeinél a másik mellett állni mint hű segítőtárs. A szupplikációkon megismerkedtem számos gyülekezettel, így látom, hogy szükség van egyfajta megújulásra, ugyanakkor az ismételt önmeghatározásra is. Ne ragaszkodjunk mindig a bevett formákhoz, merjünk változni, változtatni is. Ugyanakkor ne vessük el a hagyományokat, hanem az új és a régi építő kettősségét éljük meg. Vallom, hogy ismét fel kell tennünk a kérdést: miért is vagyunk mi evangélikusok? Kik vagyunk mi, evangélikusok? Amennyiben ezekre válaszolunk, akkor hitelesen tudunk az emberek felé lépni.

–  Melyik a számodra különösen meghatározó bibliai ige?

– Harmadik éve vagyok az egyetemen egyházfi. Minden áhítatnál kikerül az a kis tábla, amin az áll: „Légy csendben, és várj az Úrra!” [Zsolt 37,7a] A világ zaja és a rohanás közepette is nagyon fontos, hogy megálljunk egy pillanatra, csendben legyünk, és várjuk az Úr szavát. Ő eligazít, hozzánk szól, és útmutatást ad az életünkre.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 11–12. számában jelent meg 2018. március 25-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.