„Egybegyülekeztünk Isten szent házába, hogy Isten igéjével és imádsággal beiktassuk hivatalába Horváth Zoltán Olivér testvérünket, akit az ótemplomi gyülekezet közgyűlése megerősített lelkészi szolgálatában, és parókus lelkésszé választott” – mondta Lázár Zsolt esperes, aki mellett ezúttal Horváth Anikó állt az oltár előtt.

Lázár Zsolt a Jelenések könyve első részének 4. verséből idézett. Párhuzamot vont azzal a történettel, mely szerint Krisztus után 80-ban, a császárimádat bevezetésekor sok keresztény megtagadva ezt vértanúként halt meg. A Jelenések könyvében említett területeken élő keresztényeknek hasonló mártíromságot kell elszenvedniük az utóbbi években – utalt az ottani helyzetre.

„Hálát adhatunk az Istennek, hogy mindig voltak olyan keresztények, akik a hitükért oly sok mindenre képesek voltak. Talán hálásak lehetünk mi is azért, hogy nekünk itt, Magyarországon, nem kell vértanúhalált halni, ha meg akarjuk tartani a hitünket. De nem tudhatjuk, hogy miként hív el bennünket az Isten, milyen feladatot bíz ránk, ahogy egy lelkész a szolgálatának az elején sem tudhatja, hogy milyen feladatokban kell helytállnia, milyen feladatokban kell megerősítenie a gyülekezeti tagokat, a közösséget, aminek a vezetésére elhívta az Úr” – fogalmazott.

„Ebben a hivatásban ne fáradj el, de kérd az Úristen segítségét, az ő szeretetét! Érezd azt, hogy nem vagy egyedül, érezd azt, hogy együtt vagyunk ebben a közösségben. Mindannyian azt a feladatot kaptuk, hogy az Isten igéjét hirdessük, álljunk elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő” – bátorította Horváth Zoltán Olivért, majd felolvasta Jézus igéjét a lelkipásztori szolgálatról.

Az ótemplomi gyülekezet elöljárói átadták a lelkész díjlevelet, hogy elfogadják Horváth Zoltán Olivért parókus lelkésszé, majd feltették a kérdést, hogy elhatározta, hogy elfogadja a megbízatást. A határozott „Elfogadom!” után Lázár Zsolt és Horváth Anikó beiktatta immár parókus lelkészi szolgálatába Horváth Zoltán Olivért.

Ezt követően esküt tettek az újraválasztott közgyűlés tagjai.