Albert Gábor előadása a Budavári Evangélikus Szabadegyetemen 2016. január 4-én. Fotó: Balicza Máté

Gábor tudásával, ötleteivel, elkötelezett gondolkodásával a beszélgetések motorja volt. Nem véletlenül lett Szentágothai János akadémikus elnöklete mellett az egyesület első titkára, majd később elnöke is. Valaki akkor úgy fogalmazott, hogy a világháború előtt ezek az egyesületek sokszor az egyháztól való távolodást segítették, míg most, a redszerváltozás éveiben sokaknak lehetőséget jelentenek az egyházzal való későbbi szorosabb kapcsolat kialakítására. Előszobája tehát egy-egy keresztény egyesület az egyházhoz való kötődésnek. Így vált a sokak számára népszerű alkalmaival a Protestáns Közművelődési Egyesület is az egyházhoz való közeledés első lépésévé.

Történelmi napok voltak ezek, melyekben sok becsületes, tisztességes ember azt kereste, hogy mit tehetne nemzetéért, egyházáért. Mindazért az értékrendért, melyet az elmúlt negyven év megpróbált megsemmisíteni. Ezek közé a polgári értékeket kereső emberek közé tartozott Albert Gábor is. Hadd tegyem hozzá, hogy ő azon kevesekhez is tartozott, akik később sem váltak köpönyegforgatókká, akik egy életen át meg is tartották mindazt, amit vallottak, hirdettek.

Emlékszem, amikor az egyik megbeszélésünkről Tőkéczki Lászlóval együtt hármasban tartottunk hazafelé, Laci találgatva sorolt neveket az akkor induló Új Magyarország főszerkesztői posztjára. Gábor csendesen mondta: „Én leszek az.” Aztán elindult 1991-ben a napilap, mely kilenc hónapig tükrözte a főszerkesztő Albert Gábor kristálytiszta, etikus gondolkodását. Nem véletlen, hogy ő, aki a határon túli magyarságot is mindig szívügyének tekintette, 1992-től 1995-ig a főként a határon túli magyarságnak szóló Magyarok Világlapját szerkesztette, miközben szervezte Balatonszárszón a református egyház rendezésében újraindult szárszói konferenciákat.

Az író honlapján köszöntőként elgondolkodtató és napjainkban nagyon hiányzó  sorokat olvashatunk: „Egyben bizonyos lehet az idelátogató: rosszindulatú csapdáktól nem kell tartania, itt nem leselkednek rá áldozatra sóvárgó, kaján szemek. Dante a Pokol kapujára ezt írta figyelmeztetésül: »Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.« Ennek a honlapnak homlokán sötét betűkkel két félszeg szó vibrál: remény és bizalom.”

Albert Gábor Kossuth-díjas író 2017. december 9-én, 88 éves korában elhunyt. Pár napja temették.

Ismét elment valaki a kevesek közül, akik a legfontosabbat, a reményt és a bizalmat közvetítették egyre ridegebb világunkban.

Isten veled, Gábor!