Kondor Péter, a Kelet-Békési Evangélikus Egyházmegye esperese hirdetett igét a kilencven éve felszentelt gyulai evangélikus templomban 2017. december 17-én, vasárnap. A különleges eseményen a lelkész arról beszélt, hogy a gyülekezet megérkezett egy határállomásra, ahonnan visszafelé és előre is tekinthet.

Salamon példájából kiindulva rávilágított, azáltal, hogy imádkozhatunk, rendkívül kiváltságos helyzetben vagyunk. Azt tanácsolta, legyünk bátrak, és merjünk kérni, mert kérni kell, és amit kell, azt szabad is. Olyan szívet kérjünk, amely alárendeli magát Isten akaratának. Salamon király sem gazdagságot kért magának, nem anyagi biztonságot és nem hatalmat, hanem engedelmes, értelmes és halló szívet. Nekünk is erre van szükségünk. Olyan szívre, amely nem tépi szét magát, amellyel fel tudunk emelkedni kisebbségi érzésünkön, le tudnak szállni beképzeltségük magaslatáról – hangsúlyozta az esperes.

Az igemagyarázat után Németh Csaba levéltáros a gyulai templomépítés történetét foglalta össze. Szólt arról, hogy az 1907-ben megfogalmazódott kezdeményezés egy rendkívül nehéz helyzetben, az első világháború és a trianoni békeszerződés aláírása után kezdett letisztulni, megvalósulni. Merész lépésnek számított az is, hogy a gyűjtésre az 1925-ös gyulai árvíz után vállalkoztak a hívők, amikor ki-ki saját házának helyreállításával, megerősítésével volt elfoglalva. Mégis összegyűlt a szükséges összeg úgy, hogy a reformátusok és a görögkeletiek is támogatták a maroknyi evangélikus ügyét. A hiányzó tételt hazai és külföldi, többek között svédországi egyházi segélyadományokból teremtették elő. A tervezéssel Gerlóczy Gedeont, Csontváry felfedezőjét bízták meg, aki akkori hivatali beosztásánál fogva került kapcsolatba a gyulaiakkal.

A történész megemlítette, jóllehet 1927-ben megtörtént a templom felszentelése, a torony, az oltár és az orgona csak a későbbiekben került a helyére.

Az istentisztelet után átadták a gyülekezet presbitériuma által erre az alkalomra alapított Benkő István-díjat, amelyet ezúttal Nagy Dezső kántornak és tiszteletbeli presbiternek nyújtottak át a közösség érdekében kifejtett áldozatos munkájáért, az evangélikus értékek közvetítéséért, példamutató életéért.

Az elismerés névadóját Pápai Attila gyulai evangélikus lelkész mutatta be a gyülekezetnek. Benkő István a 20. század derekán, a történelem egyik legnehezebb időszakában választotta a papi hivatást, amelytől már diákkorában megpróbálták eltántorítani. Első szolgálati helye is Gyulán volt, majd Raffay Sándor püspök mellé került Budapestre, a Deák téri templomba. 1939-ben hívták vissza Gyulára parókusnak. Egy évvel később feleségül vette Stéberl András leányát, az ő támogatásával építette tovább fáradhatatlanul a gondjaira bízott gyülekezetet.

Nagy Dezső laudációja a Benkő István-díj átadása alkalmából

A gyulai evangélikus templom felszentelésének 90. évfordulója alkalmából alapított Benkő István-díjat a gyülekezet kántora és tiszteletbeli presbitere, Nagy Dezső kapta. A díjazott személyesen is ismerte a névadó Benkő István lelkészt, aki már a vasárnapi istentiszteletek előtt megtartott gyermekfoglalkozásokon közelebb hozta számára, a diákokhoz a Biblia világát. Később, az ötvenes évek első felében Nagy Dezső a konfirmációs órákon mintegy húsz társával együtt ismerkedett az egyház tanításával. Nem volt idegen számára a templomi légkör, hiszen felmenői között a családfán a 17. századig visszamenőleg több lelkész is szerepel, édesapja pedig a gyulai egyházközség presbitere volt. Szülei jó kapcsolatot ápoltak a lelkészcsaláddal.

Dezső fiatal felnőttként ugyan a munka miatt elkerült Gyuláról, Pesten dolgozott, de evangélikus hitét és neveltetését megtartva ott is járta a templomokat. Leginkább a Deák téri istentiszteleteket látogatta. A hetvenes években került vissza Gyulára és a gyülekezetbe. Nehéz időszak volt, és bár sokszor vasárnap is dolgozni kellett, a templom, az egyházközség fontos volt számára. Kendeh György lelkész idején választották presbiternek, egyúttal a gyülekezet gondnokának is.

Még az ötvenes években tanult zongorázni, de úgy alakult, hogy néhány éve a Dunántúlra kerülő lányától megörökölte a kántori szolgálatot, melyet azóta is szorgalmasan ellát.

Nagy Dezső gyülekezeti tagjaink számára a velünk élő példa a hűséges és odaadó, evangélikus értékrend szerinti életre. Szívesen mesél régi történeteket a közösség életéből, melyekből a maiak sokat tanulhatnak. Határozott véleményével és tanácsaival is segíti a lelkész munkáját.

A presbitérium egyhangúlag szavazta meg számára a Benkő István-díjat, elismerve Nagy Dezsőnek a Gyulai Evangélikus Egyházközséggel szorosan összefonódó életútját. Isten áldását kívánjuk életére, hogy még sokáig tudja közösségünkben szolgálni az Úristent!

p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: center; font: 12.0px 'Times New Roman'}
p.p2 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify; font: 12.0px 'Times New Roman'; min-height: 15.0px}
p.p3 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify; font: 12.0px 'Times New Roman'}