Az egyház mint emberarcú közösség

Az egyház mint emberarcú közösség

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Galambos Ádám, fotó: Magyari Márton
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Az ősztől Rómában ösztöndíjasként tanuló Paulik Enikő teológus-lelkész szakos hallgatóval pályaválasztásáról, gyülekezetképéről és hivatásáról beszélgettünk.

– Miért választottad a teológiát?

– Kondorosról származom. Bár a középiskoláig is evangélikus voltam, nem jártam gyakran a templomba. A változás a békéscsabai evangélikus gimnáziumban történt, ott ismerkedtem meg jobban a kereszténységgel, az evangélikussággal és a saját hitemmel is. Az érettséginél már gondolkodtam a teológián, de végül biológia szakra jelentkeztem. Aztán egyéves OKJ-s képzésen vettem részt, az után éreztem, hogy nekem a teológián van a helyem.

– Teológiai tanulmányaid alatt az egyháztörténet kezdett el különösen érdekelni. Mivel foglalkozol ezen belül, és miért tartod érdekesnek?

– A gimnáziumban a történelem és a biológia voltak a kedvenc tantárgyaim. Mindig is érdekelt, hogy emberek hogyan reagáltak különböző történelmi helyzetekben. Korábban foglalkoztam az örmény népirtással, az utóbbi időben, Korányi András professzor javaslatára, az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszus hatását kutatom. Utóbbiról tervezem írni, evangélikus szemszögből, a szakdolgozatomat. A 2020-as újabb budapesti eucharisztikus világkongresszus miatt ez aktuális, ezért azt vizsgálom majd, hogy miként hatott egyházunkra az 1938-as esemény.

– Milyennek képzeled el a 21. század egyházát?

– Elsőre egy vidám, emberarcú közösség jut eszembe, amelyik azért komoly is. Nem kirakategyházra gondolok, hanem belső tartalommal bíróra, amely kifelé is sugárzik. Olyan egyházat képzelek magam elé, amelyik minden helyzetben jelen van, aktív és befogadó.

– Mit jelent számodra az ökumené?

Édesanyám református, édesapám katolikus, öcsémmel mi evangélikusok vagyunk, így az ökumené nálunk családon belül kezdődik. Bárhová kerülök is majd, szeretnék jó kapcsolatot ápolni a különböző felekezetek vezetőivel és híveivel. Vallom, hogy tanulhatunk egymástól.

– Milyennek látod az egyházi szolgálatot, a lelkészi felelősséget?

– A lelkészi szolgálat nagyon sokrétű, amelyhez a hiten kívül elsősorban kitartásra és közösségépítő összefogásra van szükség. A magam részéről nem szeretném, hogy majd félúton elfogyjon az erőm. Szolgáltam már idősek otthonában és iskolában is, úgy érzem, hogy könnyen megértetem magam a különböző generációk tagjaival. Színes életet szeretnék majd a gyülekezetbe vinni. Örülnék, ha a korosztályi és valóban sokszínű programokkal a leendő közösségem életét gazdagítani tudnám.

– Melyik bibliai ige a meghatározó számodra?

– „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.” [1Jn 3,18] Tavaly újszövetségi exegézis órán vizsgáltuk János leveleit, és ez a mondat nagyon megragadta a figyelmemet. A gyakran nagy kihívást jelentő szeretetet szeretném a napjaimban is megvalósítani az emberek közelségében.

 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 45-46. számában jelent meg, 2017. november 19-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!