A dán király halott, a trónörökös hazaérkezik a temetésre, ám a gyász mellett azzal is szembesülnie kell, hogy anyja immár újra feleség, nagybátyja pedig királlyá lépett elő. A fiatal királyfi összeomlik, nem érti a gyászból hirtelen nászba váltást. Amikor pedig megbizonyosodik arról, hogy apját megölték, fenekestül felfordul a világa, és ezért felborítja a többiekét is. Erkölcsi, hatalmi és generációs kérdések is megjelennek a Vígszínház előadásában.

Mindez csupa mára utaló látványelemekkel: terepjáró, fegyverek, kamerázás a színpadon, LED-fal. Emellett a szöveg sem maradt a régi fordításban: Forgách András munkája olyannyira mai, mintha a körúton mesélné valaki a shakespeare-i történetet. Eszenyi rendezésének előnye és egyben hátránya is, hogy nem hagy kétségeket: a közönséghez kifordulások, a nézőtér megvilágítása, a kiüzenések mind-mind ismert színházi gesztusok, amelyek most is az értelmezést akarták segíteni, már-már nem hagyva gondolkodni a nézőt, hiszen mindent készen kap, többször ismételve is akár. Ennek egyik színpadi csúcspontja József Attila Levegőt! című verse Hajduk Károly előadásában, amely nyílt színi tapsot kap, hiszen mindamellett, hogy Hajduk remekül adja elő a művet, mindenki érti a ma is aktuális gondolatokat.

A Vígszínház színészei megkérdőjelezhetetlen profizmussal hozzák a tőlük megszokott szintet: Hegedűs D. Géza Claudiusként a hatalmáért bármire hajlandó, cinikus, ugyanakkor rettegő vezetőt, Fesztbaum Béla Polonius szerepében a gumigerincű háttérembert, Börcsök Enikő Gertrudként pedig izgalmasan mutatja be először a felszínes friss feleséget, majd a megtört anyát. Különös geg a sírásók szerepében a Vígszínház két kiemelkedő sztárszínésze, Kútvölgyi Erzsébet és Venczel Vera. Kettősük egyszerre meghökkentő és frappáns. Az egész előadást mégis ifjabb Vidnyánszky Attila viszi a hátán. Címszereplőként bejátssza, sőt be is mássza, azaz körbemozogja a teret. Amikor színen van, nem lehet nem rá figyelni, minden pillanata magával ragadó, ahogy lelkének viharai testének mozgásában is tükröződnek.

Szinte lehetetlen vállalkozás egy ezerkétszáz nézőre méretezett nagyszínpadot egy belső drámákat elénk táró tragédiával úgy bejátszani, hogy az minden rétegével megfogja a közönséget. A Vígben, bár kissé túl hosszúra nyúlva és nem is hibátlanul, de sikerült. Diákok számára különösen ajánlható előadás. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 43-44. számában jelent meg, 2017. november 5-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.