Nagy szeretet önti el a szívem mikor erre az ünneplésre emlékezem mivel felszabadultnak éreztem magam, boldogan ünnepeltem. Jókat nevetgéltem a barátaimmal azon, hogy ki mennyire hamisan énekel, vagy hogy mennyire nehéz megtanulni egy-egy bonyolultabb taps-koreográfiát. Szerencsére magyarországi egyházunkban vannak szép számmal alkalmak (Szélrózsa, Lutherfeszt, stb.), ahol az evangélikus hívek jól érezhetik magukat, nem félve attól, hogy esetleg megszólja őket valaki, ha szájukhoz emelnek egy söröskorsót. Azt azonban nem tudom mennyire jellemző ránk általánosságban ez a fajta felszabadultság – vagy én nem ismerem eléggé egyházunkat.

Mindenesetre javaslom, hogy szabaduljunk fel mindannyian! Örvendjünk és énekeljünk vígan – ma is és október 31-én is–, ahogy Luther mondta, hisz megszabadultunk azoktól az álproblémáktól és álmegoldásoktól, amelyet a római egyház generált a 95 tételt megelőző időszakban. Örvendjünk, hisz kialakult egy csodálatos, szinte 500 éves közösség, amely oly sokak számára mutatta meg azt, hogy van miért élni ezen a Földön! Lassan megszabadulunk azoktól a görcsöktől is, melyek azért van bennünk, hogy a legszebben, legméltóbban ünnepeljük a jubileumot.

Pihenjünk le, töltsük ki azt a jó pofa (lehetőleg Reformátor) sört és hallgassuk ezeket a reformáció korabeli feldolgozásokat. Hátha elkezdünk dúdolgatni, énekelgetni és felszabadulni. Mint ember és mint egyház is.

Tovább a KötőSzó blogra.