Egyike vagyok azoknak az embereknek, akik szeretik az összejöveteleket. Szeretem a szerkezetét és a fórumát a társalgásoknak és a döntéshozataloknak. Szeretem az elképzelést, hogy minden kulturális, teológiai, gyakorlati, elméleti különbözőségünk ellenére gyűljünk össze, hogy arról gondolkodjunk, hogyan tehetnénk jobbá a világot és mit is jelent Egyháznak lenni. Szeretek tanulni és megosztani. Szeretek kihívások előtt állni és szeretem, ha változik a nézőpontom, amikor új megközelítéseket hallok más emberektől. Szeretek együtt növekedni és gazdagodni másokkal.

Azt kell, hogy mondjam, ez nem mindig könnyű. Néha nem értem. Nem látom magam előtt az utat. Elakadok a részletekben, vagy érzem, hogy más akad meg. Teljesen a komfort zónámon kívül állok a kihívás elé, és valószínűleg mást is hasonlóan állítok kihívás elé. Feszültség lesz, ebben biztos vagyok.

A lényeg azonban: feszültség nélkül kevesebb hangot hallanánk. A lényegnek csak egy kis részét látnánk. És lemaradnánk dolgokról; bizonyos szempontból nézve szegényebbek lennénk. Szükségünk van egymásra. Ezt jelenti Krisztus képviselőjének lenni.

….Most tehát miért késlekedtek?!

Jenny Sjögreen
Ökumenikus tisztviselő, tisztelendő
Svéd Egyház