Ők a túravezetőink voltak, a matematika és a pedagógus szakma emblematikus képviselői. Bármelyikük egyedüli fellépése is fontos esemény, most szerencsénkre így négyen vertek le nekünk, evangélikus iskolák tanárainak egy-egy útbaigazító táblát. Kollégáink Soprontól Budapesten át Bonyhádig, Nyíregyházáig sok helyről zarándokoltak el a program miatt, zömében pedig a dél-alföldi régióból jöttek, illetve ketten az EPSZTI-t képviselték.

„A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig.” Ottlik Géza (Szegeden végzett az egyetem matematika-fizika szakán)

Délelőtt a gyakorló gimnáziumban lehettünk, ahol először Németh József c. egyetemi tanár tartott magas szintű előadást Az elemi-es a felsőbb matematika határán címmel. Őt követte Tarcsay Tamás szaktanár. Bemutató óráján megtapasztalhattuk, hogyan lehet egy átlagos érdeklődésű, kilencedikes osztályban tanulónál, digitális támogatással, a halmazok iránti érdeklődést folyamatosan fenntartani. Természetesen az iskola igazgatója, dr. Dobi János is üdvözölte a résztvevőket.

A sokunk számára legendás SZOTE-menzán elfogyasztott ebéd után a helyszín már a SZTE Bolyai Intézete lett. Ez hazánk matematika képzésének egyik fellegvára, itt is a legpatinásabb a Bolyai-terem. Dr. Kosztolányi József intézetvezető-helyettes köszöntése után dr. Szilassi Lajos nyugalmazott főiskolai docens előadása következett, amely A Bolyai geometria – szemléletesen címet kapta. Végezetül Szalay István c. egyetemi tanár előadását hallgathattuk meg, a téma a következő volt: Mivel kelthetjük fel a nem matematikus beállítottságú tanítványaink matematika iránti érdeklődését? 

A szakmai nap mindenkit elbűvölt, nem csupán a magas szakmaisággal párosuló közvetlenség miatt, de többünk számára a közös emlékek hatására is, hiszen volt szerencsénk már hallgatókként is találkozni egymással. Egy biztos, a jelenlévők közül többen véljük úgy, hogy az ilyen alkalmakat rendszeresíteni kellene.

Végezetül az előadók néhány gondolata következzen:

Prof. dr. Németh József:

Előadásomban néhány olyan problémával foglalkozom, melyek első látásra eleminek tűnnek, a megoldások azonban felsőbb matematikai módszereket is igényelnek, sőt van köztük még máig megoldatlan probléma is. A megoldások kiinduló pontja szinte minden esetben a skatulya-elv.

Tarcsay Tamás:

Napjainkban nagy divat az, hogy a tanítási órák digitális eszközökkel való támogatását módszertani alapkövetelménynek tekintik. Ennek aztán rengeteg vadhajtása van, a gombhoz keressük a kabátot…

Az órán néhány olyan eszközt mutatok meg, amelyek - véleményem szerint - az IKT hasznos alkalmazási lehetőségeit szemléltethetik.

Dr. Szilassi Lajos: 

Az általános és középiskolai geometria oktatásunk teljes egészében az euklideszi geometriára épül. A Bolyai-geometria, vagy általában a nem euklideszi geometriák témaköre távoli misztikumnak tűnik az érdeklődőbb diákjaink számára is. Kihasználva a mai kor szemléltetési lehetőségeit, a Bolyai-geometria alapjait kézzelfogható közelségbe hozhatjuk minden diák számára. Egyúttal arra is lehetőségünk nyílik, hogy más megvilágításba helyezzük a „közismert” euklideszi geometria alapfogalmait, egyszerűbb állításait. 

Prof. dr. Szalay István: 

Alapgondolat az, hogy vannak olyan témák, amelyek az ókorban csak a legnagyobb elmék számára nyíltak meg, az akkori a közgondolkodásban tudományosan nem szerepeltek. Ilyenek például az „ókori kozmológia” kérdései:

- Mekkora az egyenlítő hossza? (A közgondolkodásban a Föld „lapos” volt.)

- Milyen messze van a Hold? (A közgondolkodás a geocentrikus volt.)

- Mekkora a Hold? 

- Milyen mesze van a Nap?

- Mekkora a Nap?

Ezekkel a témákkal az ókorban csak a tudósok foglalkoztak, de gondolataikat és módszereket már a mai diákok is könnyen követhetik, ráadásul nemcsak a matematikaórákon lehet tárgyalni. Különösen ajánlható a „science” típusú órákon.

Az előadók szakmai anyagai hamarosan elérhetőek lesznek az EPSZTI mat-info tantárgygazdai oldalán: https://matinfo.lutheran.hu