Természetesen nem ez a tábor elsődleges célja, hanem az, hogy a kicsiny gyermekek hallják és tanulják Isten igéjét. Hálát kell adnunk Istennek mindenekelőtt azért, hogy a tábor telített – idén 101 regisztrált gyermek vett részt -, sokan maguktól és szívesen jönnek, évről-évre sok az ismerős arc, de mindig vannak újoncok is. Hálával gondolok vissza arra a sok segítőre – idősekre és fiatalokra egyaránt –, akik erre áldozva szabadságuka szintén sokat tettek a zökkenőmentes táboroztatásért.

A tábor helye Nyíregyháza városától kb. 10 km-re, egy Mandabokor nevű településen található, amely egy nagyobb méretű – helyi szóhasználattal élve – bokortanya. A templom épületét úgy tervezték meg, hogy alkalmas legyen sokféle közösségi program megvalósítására, így teljes felszereltséggel látták el a gyermektáborhoz is. Alapvetően a 3-12 éves korosztály számára hirdettük meg a részvételt, ehhez időszakosan csatlakoztak gyülekezetünk csöppségei is.

A tábor menetrendje a korábbi évekhez hasonló beosztásban készült el idén is, mindennek rendelt ideje volt. Ahogyan az óvodában, az iskolában a gyermekeket rendszerességre szoktatja a napirend, tudnak igazodni az időhöz, ezt ugyanolyan fontosnak tartottuk a táborban is. Lehet, hogy a helyi lakosság nem értette, miért szólt oly gyakran a harangszó, mely jelezte egy-egy új program kezdetét. Mindazonáltal egyik nap sem telt ugyanúgy, mint a másik. Igyekeztünk változatos programokkal kitölteni a rendelkezésre álló időt. A bibliai tanítás mellett minden évben bemutatunk a gyermekeknek addig még talán ismeretlen, nem látott dolgokat a körülöttünk létező világból.  Természetesen igény van a kicsik részéről arra is, hogy játszanak, így sokat játszunk velük együtt.

Az igei tanítás központi témája az öröm volt. Az az öröm, amelyet az Úr Jézus adhat az emberek életébe. Több önálló bibliai történeten keresztül mutattuk be, hogyan és miért is lehet öröme a hívő, Isten-szerető embernek. Jézus születése, az elveszett bárány és az elgurult drachma, a kánai mennyegző és a tékozló fiú történetei segítségével tanítottuk a gyermekeket arra, hogy Isten örömöt akar adni az életükbe megváltó, bűntől szabadító tervével. Egyetlen aranymondásunk volt, amelyet sokszor ismételtünk: „Örüljetek az Úrban, ismét mondom, örüljetek!”

A tanítások után mindennap a kézműves foglalkozásokon egy-egy kézzel fogható tárgyat készítettünk a gyermekekkel, amely a tanításhoz kötődött. Készült pl. Mária rongybaba, bundás bárány. A napok folyamán volt zenés torna, kincskereső játék, sportvetélkedők a tábori csapatoknak, lehetett falat mászni, trambulinban ugrálni, csendespihenő címén sátrazni, volt agyagozás, hangszerbemutató, bábjáték, vizes lufi dobálás. Bemutatót szerveztünk a gyerekeknek a tanyai életről, mely világ számukra lassan már csak a múzeumokban látható. Bemutattunk nekik régi használati tárgyakat, régi szavakat tanultak, népi ruhákat, népi táncot és képeket vetítettünk nekik erről a szép és küzdelmes életmódról.

Szeretettel igyekeztünk fegyelmezni, amikor kellett. Sokat és sokszor fogtuk kis kezüket, amikor kellett. Sokat énekeltünk együtt. Sokszor megöleltük, megpuszilgattuk őket – szeretettel.

A tábor végén mindig van egy ún. táborzáró alkalom, ahol elmondjuk a szülőknek, nagyszülőknek mi is történt a hét folyamán és mire tanítottuk gyermekeiket. Ezen az alkalmon köszönünk el a kicsiktől és ajándékot is kapnak.

Csapatonként kb. 30-33 gyermekre figyeltünk mindennap és természetesen kialakultak személyes kötődések is.

Nincs egy perc leállás sem, mindig van kérés, kérdés, mondanivaló. „Ovó néni, szomjas vagyok, ki kell mennem, melegem van, álmos vagyok, nem értem… hadd üljek most én az öledbe, ugye, mellém ülsz az ebédnél… ”

Isten parancsa, hogy szeressük Őt és felebarátainkat is. A hét folyamán úgy éreztem, nem csak adtuk ezt a gyermekeknek, hanem vissza is kaptunk belőle sokat. Amikor a kicsi meghúzgálja a ruhámat, amikor átkarolja a lábamat – mert nem ér még feljebb a kis karja – és felnézve azt mondja, szeretlek. Amikor látom, hogy kacag, mosolyog játék közben, amikor ég a vágytól, hogy megmutassa mit készített, vagy mit tud, vagy mit tanult, mit gondol. Amikor azt akarja, hogy játsszak vele együtt, amikor odabújik az ölembe akkor is, ha 36 fok meleg van. Eszembe jut Jézus szava: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek.”

Tanítottunk és mi magunk is tanultunk. Az utolsó nap végén, végignéztem az üres játszótéren, ahol már szép rend volt, a focipályán, amit már locsolt az öntözőrendszer, az üres alvószobákon, a nyugvó hangszereken, az üres szőnyegeken. Egy pillanatra újra ott láttam a szaladgáló, játszó, éneklő és csacsogó gyereksereget, aztán hirtelen csend lett. Felnéztem az égre is és újra elhangzott a szívemből a hálaszó, amiért Isten idehívott szolgálni, az örömért, amit átéltem napról napra a kicsikkel, és a könyörgés, hogy az Atya őrizze meg őket a gonosztól.

Ok a hálára és ok az örömre, hogy vannak körülöttünk gyermekek, akik eljöttek, hogy szólhatott számukra is Isten igéje. Áldassék mindenért az Úr neve!