Hármas ünnepet tartottak a Nagybányai Evangélikus-Lutheránus Egyházközség hívei és az odaérkezett más felekezetű emberek. Istentiszteleten és lélekhez szóló igehirdetésekkel, színes előadásokkal, zenés és prózai műsorokkal, két napon keresztül ünnepeltek és emlékeztek. Örömteli találkozó volt, felemelő egyházi esemény az ősi evangélikus egyházközségben, a reformáció korabeli gyülekezetben. Kopácsi István hozta az új lutheri hitet Szatmár vármegyébe, s így városunkba 1547-ben.

Színvonalas előadást tartott dr. Blázy Árpád budapesti-kelenföldi evangélikus lelkész, egyháztörténész. A Reformációtörténeti visszatekintés című előadását vetítéssel illusztrálta, középpontjában a Kárpát-medencében zajlott reformációi eseményeknek.

Szívhez-lélekhez szóló hangulatos előadással örvendeztette meg az ünneplő gyülekezetet dr. Papp Lajos szívsebész professzor Budapestről, aki arról szólt, hogy a kegyelmes Isten szeretetét elfogadó keresztény emberek életének a következménye a szeretet gyakorlása minden körülmények között e világban.

Az ünnepi istentiszteleten a liturgiát Köncze-Geréb Árpád  esperes-lelkész végezte, az igehirdetési szolgálatot pedig Klimentné Ferenczy Andrea, esztergomomi evangélikus lelkésznő, aki lelkünkre kötötte, hogy egyedül Krisztusnak kell a legfontosabb helyet elfoglalnia a szívünkben, életünkben. Keressük, találjuk meg Őt! Éljünk Vele, Belőle. 

Másik vendégünk volt a Kolozsvári Egyházmegye új esperese, Fehér Attila főtanácsos, aki  a 46. zsoltár első verseiről hirdette a igét, biztatva, hogy „egyedül Isten a mi oltalmunk és erősségünk, a biztos segítség” életünk küzdelmeiben, ezért nem kell félnünk, úgy, ahogy reformátoraink tették ötszáz évvel ezelőtt. Fontosak a számok, de fontosabb Isten kegyelméből a lelki megújulás. Fehér Attila esperes tomálcsolta az üneplő gyülekezetnek a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökének, Adorjáni Dezső Zoltánnak a köszöntését és áldását.

Emlékező ünnepünk hangulatát színesebbé tette két színművész: Moldován Blanka és Frumen Gergő Luther Márton életéről nyújtott érdekes prózai előadásukkal.

A következő zenei műsorral, a hegedű, a zongora és a fuvola varázslatos hangjaival újabb örömteli pillanatokat éltünk át, imával megköszönve Istenünknek a reformációt, a szüntelen megújulás folymatában való erőt, hitet ebben az ősi egyházközségben. 

Első napi ünnepünk végeztével szeretetvendégségre, állófogadásra került sor.

Mindkét napon a gyülekezeti híveink mellett más felekezetű testvérek is jelen voltak a templomunkban.

Velünk ünnepelt a Nagybányai Református Egyházmegye esperese, Gellén Sándor, főjegyzője, Ecsedi Árpád lelkipásztor, a nyugalmazott református esperes, Varga Károly, Román János római katolikus esperes-plébános, valamint városunk református lelkipásztorai: Bak László, Bak Enikő, Tasnádi András. Megtisztelte ünnepünket Catalin Chereches, városunk polgármestere is, a Kolozsvári Főkonzulátus képviseletében pedig Csulak Péter konzul.

A záró vasárnapi istentiszteleten Blázy Márta budapesti-kelenföldi evangélikus lelkésznő hirdette az igét. Elmondta, hogy Jézus az élő víz, az ige forrása. Merítsetek Belőle, hogy éljetek! Mindenkinek ad, aki kéri!

A hatszáz éves Nagybánya városa, az ötszáz éves reformáció és a 470 éves egyházközség fennállása és a benne élő, Krisztusban hivő  keresztény emberek küzdelmes múltját és jelenét megtisztelő kellő alázattal emlékeztünk, és hálát adtunk „mindazért, amit cselekedett ez ideiglen értünk az Isten”! 

Őszinte óhajunk, hogy ez a végvidéki magyar templom sokáig hirdesse nekünk az Isten igéjét, Isten nagyságát, végtelen hatalmát, szereretetét.

„Egy maroknyi nép (evangélikusok) szabadságáért való lelkes, önfeláldozó küzdelme, igazi protestáns életharc, ez a jelleme a Nagybányai Evangélikus Egyháközség történetének. Nemes hivatás, magasztos feladat, de nem kiváltságos, mert általában ez volt a mi „osztályrészünk”! (Révész János evangélikus lelkész, 1905.)

Erős vár a mi Istenünk! „Egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo gloria!”

A szerző evangélikus esperes, lelkész.