A közel hatvan fős csoportot az első este az Isten Igéje Közösségének (SVD), azaz a verbita rendnek lengyel származású tartományfőnöke, Burbela Gergely SVD köszöntötte, majd pedig Rostás Sándor SVD, nyugalmazott országos igazgató tett bizonyságot az argentin indiánok között végzett missziói szolgálatának áldásairól. Ilyen módon már az első óráktól megtapasztalható volt, hogy ennek a háznak nemcsak festői fekvése van, de sajátos missziós lélek, lelkület árad a falakból, az ott lakó és dolgozó sokszínű, nemzetközi szerzetesközösségből.

Az első teljes napon, kedden reggel a Baranyay lelkész házaspár fogadott minket a kőszegi templomban, szerdán pedig külön busszal Sopronba kirándultunk, ahol Pelikán András lelkész volt a házigazdánk. Így, a magyarországi reformáció gyökereiénél töltekezhettünk ebben a pár napban.

Az esti áhítatokon az egyházkerület legidősebb és legfiatalabb aktív lelkésze, Győri János Sámuel, illetve Kovács Barbara szolgáltak. Közös kirándulás, vár-, múzeum- és mozdonyskanzen (Nagycenk), tábortűz szalonnasütéssel, sok-sok éneklés, beszélgetés és játék gazdagította a programot.

Gáncs Péter, az egyházkerület lelkészi vezetője, csütörtökön reggel a missziós ház vadregényes parkjában álló kőkereszt mellett elmondott úti áldásában a heti ige (Lk 19, 10) fényében adott hálát azért, hogy olyan Urunk, Mesterünk és Munkaadónk van, aki mindent megtesz azért, hogy a fárasztó munkaév végére talán többé-kevésbé elveszített, megcsappant testi, lelki erőforrásinkat újra megtaláljuk, feltöltsük, azaz rekreálódjunk az Urunkkal és egymással megélt közösség ajándékainak jóvoltából.

Képgaléria:

Kiss Tamás fényképei: