A Csíksomlyói passió cím hallatán a legtöbbeknek az 1981-es várszínházbeli elő- adás juthat eszébe, amely – az akkori korszellem és körülmények okán – színháztörténeti eseménnyé lett. Bárki, aki azt az előadást látta, csak a meghatódottság és az elfogódottság hangján tud szólni róla. Az akkori siker egyszerre szólt Jézus szenvedéstörténetének mint témának, valamint az erdélyi, csíksomlyói hagyományok tiszteletének. Az akkori színdarab több mint tízéves sikerszériát ért meg Iglódi István, Ivánka Csaba, Kézdy György, Hámori Ildikó, Papadimitriu Athina főszereplésével, Novák Ferenc koreográfiájával, és olyannyira kuriózum lett, hogy még könyv formájában is megjelent a szöveg.

Krisztus jelenléte és hiánya

A mostani előadás azonban nem Balogh Elemér dramaturg és Kerényi Imre rendező szövegkönyve, hanem Szőcs Géza 1999-es különleges műve alapján készült.

Az erdélyi költő Krisztus szenvedéstörténetét egészen szokatlan módon dolgozza fel. Erős vendégszövegeket használ, amelyekben a passiótörténet legfontosabb és talán kevésbé hangsúlyos szereplői – mint például Pilátus kisfia – is előtérbe kerülnek. A mű kiváló metszetet nyújt az emberi természetről, és egyben vallomás Krisztus jelenlétéről és hiányáról.

A csavar ott van a most bemutatott színdarabban, hogy míg Szőcsnél nem jelenik meg Jézus, mégis folyamatosan érezzük jelenlétét, addig Vidnyánszky Attila egy ifjú színész (Berettyán Nándor egyetemi hallgató) személyében mégis megjeleníti a Megváltót. Szőcs karaktereinek öszszeszőtt monológjai vagy épp dialógusai közé jön a csodálatos tánckoreográfia és zene és tulajdonképpen a passiójáték. Így válik összművészeti élménnyé, mégis kicsit túlterheltté a darab.

A Nemzeti Színház előadása nemcsak Szőcs Géza Passió című műve, hanem a 18. századi ferences iskoladrámák alapján is áll össze. A Csíksomlyói passió cím utal a 18. században Csíksomlyón még élő hagyományra: évről évre újabb és újabb iskoladrámákat mutattak be. 1897-ben jelentette meg Fülöp Árpád az első szöveggyűjteményt, amelyből az 1970-es, 1980-as években a téma iránt érdeklődő hazai színházi szakemberek inspirálódtak. Katona Imre 1971-ben ebből szerkesztett drámát Passió magyar versekben, avagy a megfeszíttetés története címmel, amelyet ugyanebben az évben Ruszt József rendezésében mutattak be a legendás Egyetemi Színpadon. De ugyanebből merített Balogh Elemér dramaturg és Kerényi Imre rendező is a nagy sikerű előadásukhoz.

Érdekesség, hogy Kerényiék előadásával szinte egy időben került elő a csíksomlyói kegytemplomban – az oltalmazó Szűzanya-szobor talapzatának javításakor egy lépcső alatti üregből – harminchárom nyomtott és kéziratos könyv, valamint kétdoboznyi misztériumdráma. A szerzetesek a kommunista diktatúra elől rejtették el az iskoladrámák kéziratait. Ezeket Csíksomlyói passiójátékok, 1721–1739 címmel rendezte sajtó alá Kilián István a munkatársaival. Érdemes e művekről megjegyezni, hogy drámaiságukat nem kiváló irodalmiságuk, hanem maga a szenvedéstörténet adja; azzal a céllal íródtak, hogy megrendítsék, elgondolkodtassák, bűnbánatra indítsák a nézőt.

Mit mond ma?

A mű 1981-es sikerét mutatja, hogy az utóbbi időben több vidéki színház is műsorára tűzte (Eger, Pécs, Zalaegerszeg), de 1999-ben a budapesti Merlin Színházban Szőcs művét is nagy sikerrel állították színpadra.

„A Nemzeti Színház mostani Csíksomlyói passiója keresztény hitünk alapjaira kérdez rá, az európai kultuszközösség esélyeire hívja fel a figyelmet. Egy olyan új színpadi nyelv megteremtését tűzi ki célul, melyben a bibliai történet 18. századi interpretációja, valamint Szőcs Géza kortárs költői átirata szerves egységet alkot a Berecz András által megszólaltatott vallásos népénekekkel és azzal a néptáncalapú koreográfiával, melyet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagjai adnak elő” – vallja Szász Zsolt, az előadás dramaturgja.

Tóth Auguszta Máriája egészen megrendítő, imája a Szentlélekhez – amely Szőcs Passiójában olvasható – az előadás egyik csúcspontja. Rátóti Zoltán hálót kivető, kétkedő Pétere elementáris erejű, elgondolkodtató. Júdásként Rácz József torokszorító küzdelmet folytat, míg Jézus tisztaságát és ártatlanságát Berettyán Nándor egyetemi hallgató hozza korából adódó természetességgel. Olt Tamás Pilátusa csak a második felvonás egy hosszas jelentében kerül előtérbe, de akkor a Szőcs Gézai-i szöveg teljességével kap igen nagy hangsúlyt a krisztusi és egyben világtörténelembe örökre bekerülő római helytartó. A Berecz András által elmondott Jézuslegendák, népénekek érezhetően a feloldást szolgálják a passiótörténet közben, de nem illenek bele a történetbe, olykor bántóan kiszakítanak a megrázó stációkból.

Szeg a kenyérben

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes és zenekara csodálatos tánccal és látvánnyal (Zsuráfszky Zoltán remek koreográfiája) gazdagítja az előadást, mégis nehéz befogadni. Ugyanis a látvány egyszerre naiv passiójáték és bibliai passiótörténet, melyet olykor megszakít az anekdotázó mesélő, aki kiszakít a történet menetéből, a megrendült állapotból – és erre nincs szükség, hiszen a passió lényege épp a keresztúton járás, a közös élmény lenne, amelyet azonban lenyűgöző színpadi képekben mégis megkapunk a rendezőtől. Az egyik ilyen az utolsó vacsora képe, amikor mi magunk, nézők is részesülhetünk a kenyérből, amelyet a színészektől átvéve kézről kézre adhatunk tovább a mellettünk ülőnek. A másik csodálatos kép a keresztről levett Krisztus Máriával; Michelangelo Pietàját idéző jelenet, szívszorító. De a keresztre feszítéskor az asztalon lévő kenyérbe ütött szeg is beszédes és erős kép.

A Csíksomlyói passió magas színvonalú összművészeti előadás, melyben a csodás színpadképeknek és mély pillanatoknak köszönhetően megélhetjük a megváltás örömét, az előadás végén mégis úgy érezhetjük: a kevesebb olykor több lenne.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 15. számában jelent meg, 2017. április 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.