Nincsen kifejezetten isteni jog. Minden jog világi, bár az isteni egyházjog fogalmán Isten meg nem változtatható akaratát, így az olyan jogrendet szokás érteni, mint például a lelkészi hivatalt, amely közvetlenül az evangéliumon alapul, így soha nem változtatható meg. A kánonjog azonban annyira beleivódott még az evangélikusság tudatába is, hogy Benedikt Carpzov a 17. században az evangélikus egyházjogi rendszert „katolizáló” volta miatt kritizálta.

Luther azzal a megállapításával, hogy egy jogász nem több, mint egy jogász, nem a jogászok iránti ellenszenvét akarta kifejezni, inkább a teológiai tudás meglétét találta elengedhetetlenül fontosnak. Luther későbbi megnyilatkozása az egyház láthatatlan oldaláról visszaköszön Rudolph Sohm 1892-ben írt Egyházjogá­ban, amelyben az egyházjogot a joggal ellentétesnek ítéli meg, mivel csak a lelki egyházat tekinti egyháznak. Günther Britz egyházjogász szerint „az egyházjog nem öncél”, vagyis nem lehet az egyház elsődleges törekvése az egyházjogi rendszer szükségtelen tökéletesítése a lelki egyház építése helyett.

Léleképítő szabályalkotás 

Kapi Béla egykori evangélikus püspök így fogalmazott: „Az egyház jogi szervezete olyan, mint egy művészi díszítésű ámpolna, amelyet a történet négyszázados acélkeze emel a magasba, örök értéke abban rejlik, hogy ezt az ámpolnát Krisztus élő testének sugárzó fénye tölti be. A jogi és történeti egyház örök tartalma és munkaprogrammja: a lelki egyház.” (Kapi Béla: Kegyelem és élet – Egyházi beszédek, tanulmányok, előadások és egyéb írások, Dunántúli Evangélikus Lelkészegyesület, Győr, 1940)

Bár a hangsúly kétségkívül az egyház lelki oldalának építésén van, ennek legnagyobb akadályát vitathatatlanul az jelenti, hogy a jog csak a látható, e világi egyház viszonyait tudja eredményesen szabályozni. A jogalkotónak tehát csak olyan szabályt szabad alkotni, amely a jog szempontjából reális és legalábbis közvetve alkalmas a lelki egyház építésére. Mindebből az következik, hogy az egyház e világi oldalán zajló szervezeti megújulás még nem jelent egyszersmind lelki megújulást is. Igaza van Zászkaliczky Péter lelkésznek, aki találóan állapította meg egy zsinati felszólalásában: „Nem a külső szervezet újítja meg az egyházat, de az egyház szolgálatát a rossz struktúra gátolja, mint ahogy a jó segíti.” Ezért minden strukturális változtatásnál alaposan vizsgálni kell, hogy az a lelki egyház fejlődését szolgálja-e: mégpedig az evangélium terjesztését, a missziót és az ebből fakadó gyülekezeti életet és a gyülekezet igazi érdekeit.

Rejtett egyházjog

Az evangélikus egyházjog távlati fejlesztésének kérdésére térve megállapíthatjuk, hogy az egyházjog megismerését – nem lelkészek számára – az 1934–37. évi zsinaton hozott törvény a miskolci jogakadémia által biztosította. Az említett zsinat V. törvénycikkének 73. §-a szerint a jogakadémia az egyház egykarú főiskolája, a magyarországi evangélikus egyház szolgálatában álló, tanszabadsággal felruházott, a jog- és államtudományoknak, kü lönösen az evangélikus egyházjognak önálló művelésére, a tu dományos gondolkozásnak és eredményeinek az ifjúsággal való közlésére hivatott és jogi és államtudományi képzettséget kívánó pályákra előkészítő intézet.

Bruckner Győző jogakadémiai dékán, az egyházjog professzora 1923-tól kezdve az egyházjogi szemináriumot építette ki az egyházjog művelésének központjává, ahol szimbolikus zsinatok tartásával tárgyalták meg az aktuális kérdéseket német, majd angol vitamódszer szerint. Ennek kapcsán számos egyházjogi tanulmány nyomtatásban is megjelent.

A kommunista diktatúra nemcsak a három jogakadémiát és a debreceni jogi kart szüntette meg, de az egyházjogi oktatást is. Az egyházjog valóságos clandestin – rejtett, tiltott – joggá vált, ezen a jogterületen csak nagyon kevesen ismerik ki magukat.

Távlatos törvénymódosítgatás

Az 1948. évi új egyházi törvény mutatja, hogy milyen mélyre süllyedt az egyházi jogalkotás. Egyházjogot ma már csak a katolikus és a református egyetem jogi karán oktatnak, evangélikus egyházjogi oktatás csak a teológián van. Pedig az egyházjog alapos ismeretére az egyházi törvényhozás során, illetve az igazgatásban, valamint az igazságszolgáltatásban nagy szükség lenne. A jogászszükséglet a „folyamatos zsinat” bevezetésével csak megnövekedett, pedig jól bevált az a múltban kialakult gyakorlat, hogy e grémium tíz-tizenöt évenként ülésezett.

Valójában nincs szükség a törvényhozás folyamatossá tételére, mert egyrészt a jogviszonyok egyházi vonalon alig változnak, másrészt a folyamatos változás gyengíti a jogszabályba vetett bizalmat, ennélfogva az állandóságra kell törekedni. Ennek ellené re sajnos előfordult, hogy egy éven belül többször is módosult a jogszabály. Nyilvánvaló, hogy a gyakori változás aláássa a jogsza - bályok szükséges megismerésének lehetőségét, és fellazítja a jogrend uralmát.

Ugyancsak vegyes érzelmekkel olvastam az előző országos felügyelőnek, Frenkl Róbertnek azt a kezdeményezését, hogy gazdaságossági indokkal olyan egységes törvényhozást és közigazgatást kell létrehozni az egyházban, amelyhez hasonló a bajor evangélikusoknál és a református egyházban is van. „A zsinat és a közgyűlés feladatait egy testület látná el; két testületi ülés között az operatív vezetést az ikerelnökség végezné, a spirituális kérdések területén pedig a püspökök tanácsa működne” – írta Frenkl Róbert 2005 májusában országos felügyelői jelentésében (Evangélikus Élet, 2005. május 29., 3. o.).

A hatalmi ágak szétválasztásának megszüntetésével az egyház törvényes működésének évszázados alapelve sérülne. Akárcsak John Locke vagy Montesquieu, már Arisztotelész is nélkülözhetetlennek tartotta a hatalmi ágak szétválasztását, hiszen a szervezeti elkülönülés a jogszerű működés garanciája. Igaza volt Túróczy Zoltán evangélikus püspöknek, amikor azt írta, hogy az egyház belső gyengeségei könnyen kifejtik pusztító hatásukat, ezért fokozottan törekednünk kell az egyházjog gyengeségéből eredő káros következmények megelőzésére.

A szerző egyházjogász, nyugalmazott ügyvéd, egyetemi magántanár.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 13. számában jelent meg, 2017. április 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.