Az eseményt Fazekas Gergely zenetörténész ráhangoló előadása vezette be.

Ezután került sor az első rész előadására.

Előadók: 
Qaartsiluni Ensemble
Ars Nova Sacra Énekegyüttes

Szólisták:
Kéringer László – Evangélista
Asztalos Bence – Jézus
Szerdahelyi Pál – Pilátus
Wagner Adrienne – szoprán
Rajk Judit – alt
Árvai Dániel – tenor
Csapó József – tenor

Hangszeres szólisták:
Kuklis Gergely – koncertmester, hegedű
Laskay Zsuzsanna – hegedű
Ludmány Dénes – brácsa/viola d’amore
Kántor Balázs – cselló
Boldoghy Kummert Péter – nagybőgő
Rákóczy Anna – fuvola
Petrovics Anna – fuvola
Horia Dumitrache – klarinét, basszusklarinét
Bartek Zsolt – klarinét
Pétery Dóra – orgona, csembaló

Ars Nova Sacra Énekegyüttes kórusvezető:
Répássy Dénes

Művészeti vezető és karnagy:
Rozmán Lajos

Az első részt követően igehirdetésre került sor magyar és angol nyelven, Aradi György és dr. Magyarkuti Gyuláné Tóth Katalin fasori lelkészek, valamint Thomas Wärfman és Katarina Wändahl norrkköpingi (Svédország) testvérgyülekezeti lelkészek szolgálatával.

Végezetül álljanak itt Rozmán Lajos és Aradi György gondolatai az előadással kapcsolatban.

„J. S. Bach János passiója a szellemtörténet kiemelkedő alakjának hatalmas életművében is meghatározó, megkerülhetetlen alapvetés: olyan emblematikus alkotás, amely összefoglalja és reprezentálja a protestáns egyházi és zenei hagyományok lényeges elemeit.
A szenvedéstörténet hangbéli megfogalmazása sokrétegű zenedráma, amely hitéletünk legégetőbb jeleneteit, párbeszédeit szövi sodró, magával ragadó zenei folyamattá.
Az elmúlt, közel 200 évben újra- és újrajátszott, slágerré lett mű megérintése, kitűzése a nagy számok ellenére is mindenkinek, mindig különleges próbatétel.
A 2017-es reformációi jubileum évében a Fasori Evangélikus Gyülekezet, a Qaartsiluni Ensemble és az Ars Nova Sacra Énekegyüttes közös vállalása – ezek mellett és ezen túl – egy minden pontján személyessé váló, izzó előadás létrehívása, mely kivételes előadói együttessel, a rutinná vált hangok és szavak az eljátszáson, az átélésen és a megjelenítésen is túlmutató, radikális újrafogalmazását tűzte ki célul.
A kínálkozó feladat tehát: megmutatni, hogy egy nagy mű ennyi idő elteltével is kínál, a reformáció szelleméhez hűen, akár gyökeresen új értelmezési távlatokat, mai világunkhoz, életünkhöz szóló üzeneteket.
Ha Bach zenéje, már a hangjegyekben rejlő lehetőség is – Pilinszky szavával élve – Isten-bizonyíték, akkor megszólaltatása és befogadása hitünk erejéről és aktuális minőségéről tesz tanúbizonyságot.
A János-passió előadásának – az előadók és a hallgatók jelen közössége számára is – ez az igazi, felemelő tétje.”

Rozmán Lajos

„A János-passió fasori megszólalásával a reformáció ötszázadik jubileumi évében hitünk és kegyelmi érintettségünk lényegére reflektálunk. Johann Sebastian Bach műve ugyanis a legsajátosabban fejezi ki az egyetemes keresztény hit centrumát, azt, hogy a názáreti Jézus szenvedésében és halálában megváltásunk forrására lelhetünk. Ezen az esten elemi erővel jut kifejezésre Rozmán Lajos művészeti vezetésével, a hely iránt is elkötelezett előadókon keresztül a lutheri teológia „isteni együtthatása” – a concursus divinus. Kérdés, hogy megnyílik-e számunkra is ihletett pillanatokban maga a menny, hogy közben bezáruljon minden ismert idegenség és maga a pokol is. Mindezt nem kapjuk könnyen; a bachi mű negyven mozzanata végigvezet Jézus megalázkodásának és mélységet járásának fázisain. Barátai, hivatalos vallási és világi vezetők fordulnak ki szerepeikből, hogy végül az Atya szemszögéből lássunk valamennyien a kereszt agóniájára. Ez a kereszt mégis felemel, a padokban ülő hallgatókként pedig jelenlétünkkel imádkozó társaivá válunk az evangélium drámai feloldásának.”