Éneklés, rövid áhítat után felügyelőnk, Nagy Zoltán érdekesen beszélt egy tavaszi népszokásról (pünkösdi király választása), aztán kezdődött a játék. Négy csapat vetékedett egymással. A témát a gyüömölcsök adták. A csapatokban ifjak-vének, nagymamák-unokák együtt törték a fejüket a válaszokon – (később pedig a diót).

A szellemi vetélkedőt ügyességi játékok, csoportversenyek követték, majd sor került az ajándékok átvételére és a finomabbnál finomabb gyümölcsös sütemények kóstolására.

A kezdő áhítatban a lélek gyümölcseiről hallottunk, ügyesen sorolták fel a gyerekek a Szentlélek bennünk és általunk termő gyümölcseit: szeretet, öröm, türelem..., mire az elsős Krisztike boldogan megszólalt: játék.

Ezzel a jó érzéssel zártuk a napot, a felszabadult, örömteli, közös játék tényleg a Lélek gyümölcse! Hálásak voltunk azért, hogy ezen a délutánon kicsik és nagyok, idősek, fiatalok, tanultak, tanulatlanok, magyarok, cigányok boldogan együtt játszhattunk, mindnyájunk örömére.

Bárcsak sok ilyen szívet-lelket átmelegítő együttlétünk, közös játékunk lehetne még! Bárcsak fölismerhetnénk, hogy az egész élet egy nagy, szent játék, ahol nem egymás ellen, hanem egymással, egymásért játszhatunk!