Uram, hálás vagyok a teremtett világért, s benne mindenért, amit létrehoztál. Köszönöm, hogy nem hagytad magadtól távol elpusztulni, hanem elküldted szent Fiadat, hogy általa eljuthassunk hozzád. Köszönöm, hogy nem kell reménytelenül várnom a te szeretetedre, mert már ebben az életben is megtapasztalhatom azt. Hálás vagyok, amiért ennek a szeretetnek nem csupán „fogyasztója”, de eszköze is lehetek a te kezedben. Uram, ne engedd, hogy eltántorodjak a te szeretetedtől, hanem mindig úgy adhassam tovább, ahogyan tőled kaptam!

Uram munkáld bennem a megbocsátás képességét. Legyen mindig szemem előtt mindent megbocsátó szereteted, amellyel magadhoz hívsz mindeneket. Uram, add, hogy ne a saját – sokszor félrevezető – érzéseimtől várjam a megbocsátás valódiságának, hanem a te szeretetedből táplálkozva tudatos döntést hozhassak: megbocsátok. De Uram, ha lehetséges, akkor – Szentlelked által – koronázd meg ezt a döntést az elengedés szabadságával is.

Köszönöm Uram, hogy a megbocsátással gyógyítod lelki sebeimet és a világ sebeit is. Köszönöm, hogy benned gyógyulásra, felépülésre, újjászületésre van lehetőségem. Uram, add, hogy a megbocsátásban való igyekvésben soha ne fáradjak el, és mindig kész legyek dicsérni téged érte. Ámen.

Olvasmány: Mt 18,21-35