Pécsett rendezték meg február 10–12. között a Doktoranduszok Országos Szövetsége (DOSZ) Hittudományi Osztályának nemzetközi konferenciáját. 

Az első napon az ünnepélyes megnyitót követően prof. dr. Wilhelm Rees (Innsbruck) és dr. Görföl Tibor (Pécs) előadásait hallgathattuk meg. Az esti fogadáson és utána ismerkedésre, kötetlen beszélgetésre nyílt lehetőség. A hosszúra nyúlt éjszakát követően azonban nem kellett korán felkelnünk, mert a város szívében zajlott minden program, és szállást igen frekventált helyen kaptunk, ablaka a dzsámira és a Szentháromság-szoborra nyílt.

Másnap reggel a közeli Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola épületébe siettünk, itt zajlottak az előadások nyolc szekcióban (egyháztörténeti, gyakorlati teológiai, szentírástudományi, szisztematikus teológiai, egyházjogi, vallásfilozófiai, morálteológiai és liturgikus). 9 órától délután 4-ig csupán a kávézások és az ebéd szünetei szakították meg a közös munkát. (L. A. A.)

A szentírástudományi szekció még kávézik… 

Először vettem részt a fiatal teológus kutatók és doktoranduszok e hazai rendezésű nemzetközi konferenciáján. Külön érdekesség volt számomra, hogy készülő rendszeres teológiai disszertációm biblikus fejezetéről a szentírástudományi szekcióban adhattam elő biblikus kutatók társaságában.

Szekciónk résztvevői igazán színes csapatot alkottak: római katolikus, evangélikus és református doktoranduszok, főként teológusok voltak együtt, de volt közöttünk műfordító és vallástudományi kutató is. Frissen végzett egyetemi hallgatóktól a lassan szenior kategóriába sorolhatókig. Előadásaink is hasonlóan széles palettát öleltek fel, de mindegyikre jellemző volt valamiféle interdiszciplináris kitekintés: elsősorban az inkulturáció ókori és mai kérdései jelentek meg a biblikus témák hátterén. Az előadásokat minden esetben komoly szakmai eszmecsere követte számos hozzászólással, javaslattal. Különös megtiszteltetést jelentett számunkra, hogy szekciónk elnökeként dr. Martos Levente Balázs, a Győri Hittudományi Főiskola főiskolai tanára és a házigazda intézmény rektora, dr. Cziglányi Zsolt professzor is meghallgatta referátumainkat, s munkánkat értékes észrevételekkel gazdagították.

Ha e hivatalos ülésezésben lett volna csak részünk, már akkor is igen hasznosnak bizonyult volna az alkalom. De az ebédhez a kiadós diszkusszió után kis késéssel érkező csapatunk a terített asztal mellett is együtt maradt. Ekkor még kötetlenebb, azaz inkább szerteágazóbb beszélgetésben volt részünk, melyben nemcsak apró anekdotázásokra, a közös ismerősök és élmények számbavételére nyílt alkalom, de hivatásunk és közösségeink tapasztalatait is megoszthattuk egymással. Meg is állapítottuk, hogy milyen jó volna máskor is ilyen ráérősen ebédelni…

E tudományos és testvéri asztalközösség ajándéka azóta is lelkesít. Mint kiderült, más konferenciákon is gyakori sajátosság a biblikus szekciók e kötetlen, mégis mély közössége. Talán épp a kutatási terület lényegi sajátossága hozta, hogy azonnal testvérként tudtunk egymásra tekinteni, és igazán fontos és mély gondolatokat tudtunk megosztani egymással az ülés helyszínéül szolgáló könyvtárban, az éttermi asztal mellett vagy éppen útközben. Hála érte Istennek, de a szervezőknek és e közösség résztvevőinek: vezetőnek, előadóknak és minden érdeklődőnek is. (B. V. K.)

A szisztematikus szekció közben pontosan tartja a menetrendet… 

A DOSZ Hittudományi Osztályának idei pécsi konferenciáján a rendszeres teológiai szekció a kilenc tematikus csoportnak abba a felébe tartozott, amely nem mellőzhette az időkorlátok feszes betartását. Ebben a tematikus csoportban ugyanis aznap összesen nyolcan adtak számot kutatásuk eredményeiről. A szekció délelőtti szakaszának elnöke dr. Tóth Ibolya, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Dogmatika Tanszékének vezetője volt, tőle vette át az elnökséget délután a pénteki megnyitó egyik előadója, dr. Görföl Tibor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola oktatója. Az előadások dominánsan dogmatikai kérdésekkel foglalkoztak; a két ortodox megszólaló elsősorban egyes tanítások kortárs interpretációinak sajátosságait járta körül.

A szekció két evangélikus résztvevőjének tolmácsolásában napjaink aktuális teológiai kérdésfeltevései is hangot kaptak. Lászlóné Agod Anett a transzhumanizmus által felvetett kérdések és megoldásjavaslatok keresztény dogmatikai és etikai értékeléséről beszélt, magam az imago Dei (Isten képmása) tanításának környezeti etikai vonatkozásairól szóltam. Az előadásokat élénk diszkusszió követte, a tartalmas hozzászólások minden bizonnyal nagy haszonnal járulnak hozzá rövid- és hosszabb távú kutatási terveink kidolgozásához.

A kötetlen kávézásra ugyan ez a szigorú munkarend nem kínált lehetőséget, a közös gondolkozásban megélt ökumené és az új irányokban bővülő szakmai-emberi kapcsolatok azonban biztosan mindannyiunkat kárpótolnak ezért. (Sz. K.)